Egy ágyban a babával? Íme a pszichológus véleménye az együttalvásról

Írta: ,

Az együttalvással kapcsolatban rengeteg közhely, tévhit és félinformáció kering, pedig egyre többen vallják, hogy ez egy természetes és a baba fejlődését elősegítő szokás lehet. Most Csaba Eszterrel járjuk körbe a témát, aki amellett, hogy óvoda- és iskolapszichológus, egy hét hónapos kisfiú anyukája is.

Tapasztalataid szerint jelenleg mi az általános vélekedés a kisbabák altatásával kapcsolatban?

Első gondolatként kiemelném, hogy a fiatal pároknak a legnagyobb segítség az lenne a baba érkezése előtt, ha a család vagy a védőnő nem az úgymond „kötelezően választandó” szokásokat ismételné el nekik, hanem a lehetséges alternatívakat járnák körül – ez pedig igaz a kisbaba altatásának kérdéskörére is.

Ez egy igen sarkalatos kérdés – érdemes viszont körüljárni a különböző lehetőségeket: együttalvás, babaöböl (levehető oldalú kiságy közvetlenül a szülői ágy mellé téve), közös háló, de külön ágy vagy külön szoba.

A kérdés rendkívül összetett, de azt talán senki nem vitatja, hogy a gyermek születése után jó ideig a szülők aktív fizikai és érzelmi jelenlétét igényli.

Milyen hatással van a baba fizikai-érzelmi fejlődésére és a szülő-gyerek kapcsolatra, ha a kisgyermek együtt alszik a szüleivel?

Evolúciósan az egyed túlélése múlik azon, hogy időben és megfelelően reagálnak-e a szükségleteire gondozói. Az együttalvás mellett praktikusan szól a rögtön elérhető táplálás, melegítés-hűtés, megnyugtatás, elalvás segítése, illetve az újabb kutatások alapján a szülő jelenléte még az alapvető szabályozási funkciók működésére (légzés, testhőmérséklet szabályozása) is hátassal van. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatás sikerességének is egyik alapköve az anya-gyermek egység támogatása a fizikai közelséggel.

Az együttalvás rövidtávon természetesen a gyermek biztonságérzetet is növelheti, illetve a szülő-gyermek kötődést is erősítheti, szigorúan abban az esetben, ha ez a szülőnek nem terhes, kellemetlen vagy dühítő szituáció. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy szüleink, nagyszüleink generációjának az együttalvás furcsa lehet, hiszen a 20. század vívmánya a csecsemő minél korábbi szeparálása. Azonban ha ennél régebbre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az elsődleges gondozóval való együttalvás általános és természetes.

Akik még nem próbálták, általában attól tartanak leginkább, hogy esetleg ráfekszenek a babára. Melyek a biztonságos együttalvás feltételei?

Ha a szülők úgy döntenek, hogy szívesen alszanak közös ágyban kisbabájukkal, néhány szabályt be kell tartaniuk, illetve érdemes a részleteknek utánanézniük. Az együttalvást választó szülő ne dohányozzon, soha ne legyen alkohol vagy drog hátasa alatt, amikor lefekszik. A közös fekvőhely matraca kemény legyen, a babát ne fektessék a felnőtt párnájára, legyen saját takarója vagy hálózsákja, ahelyett, hogy közöset használna a szülőkkel. Emellett azt is fontos tudni, hogy az együttalvás nem javasolt, ha a szülő szélsőségesen kimerült, illetve ha a baba vagy a felnőttek egészségügyi állapota nem megfelelő.

Meg kell jegyezni, hogy egyes kutatások kifejezetten pártolják az együttalvást, mivel megfigyeléseik alapján az anya érzékenyen reagál a gyermek állapotának változásaira (például spontán ébred, amikor a baba is), illetve azt is dokumentálták, hogy az anyák testtartása alvás közben a baba számára óvó-védő funkciót tölt be: akár egy keret, körülöleli a gyermeket. A fenti szabályokat azonban érdemes szigorúan betartani, ugyanis a baleseteket sokszor a szülői ágyban tartott nagy párnák, takarók okozzák, illetve a szülő nem megfelelő mentális vagy egészségi állapota.

Ugyanakkor sok esetben éppen az okoz gondot, hogy az anya nem alszik együtt a kicsivel, hanem fotelben vagy heverőn szoptat, és elalszik a fáradtságtól, mielőtt a babát visszatenné az ágyába. Érdemes tehát alaposan megfontolni, hogy milyen feltételek mellett választjuk az együtt - vagy a különalvást.

Amikor kiderül, hogy a szülők a babával egy ágyban alszanak, sokak fejében felmerül – néhányan rá is kérdeznek –, hogy a párnak onnantól kezdve nincs vagy lényegesen leredukálódik a szexuális élete. Nyilván azzal mindenki tisztában van, hogy a szexhez nem feltétlenül kell ágy, mégis összefüggésbe hozzák a kettőt. Szerinted ennek mennyire van realitása?

Általában azok a szülők, akik saját meggyőződésükből, közösen döntöttek így, igen kreatívan meg tudják oldani, hogy ne a közös ágy szolgáljon ezentúl az együttlétek színhelyéül, vagy legalábbis ne akkor, amikor a baba is ott van. Sokan nőttek fel szoba-konyhás albérletekben, azokban az esetekben mégsem kérdőjelezték meg a helyzet korrekt megoldását. Nyugodtan bízhatunk a szülők leleményességében, na meg a család vagy a barátok segítségében, akik általában alig várják, hogy végre sétálni mehessenek a kicsivel.

Véleményed szerint hány éves korig egészséges együtt aludni a kisbabával?

Az, hogy a gyermek mikor érik meg a különalvásra, teljesen egyéni kérdés. Ha van gyerekszoba, érdemes ott is saját fekhelyet létrehozni, kis lakásban pedig egy önálló sarkot, kuckót kialakítani, ami a kicsi sajátja.

Időről-időre érdemes felkínálni a lehetőséget a saját ágyban való pihenésre, mesehallgatásra, délutáni alvásra, de az is könnyen előfordulhat, hogy azt maga a gyermek igényli egy idő után. Ezek az alkalmak sűrűsödhetnek, vagy akár egyik pillanatról a másikra állandósulhatnak. Természetesen visszaesés bármikor lehet, főképp a család életében történő kisebb-nagyobb változások esetén (betegség, költözés, ovikezdés, kistestvér születése stb.) - mindez persze múlik a családtagok hozzáállásán is.

Egy idő után minden gyermek igényelni fogja a privát szférát, ugyanakkor, ha a szülőknek nincs lehetősége vagy türelme ezt kivárni, átszoktathatják a gyermeket. Ez minden család egyéni döntése és felelőssége kell, hogy legyen, külső nyomás nélkül.

Szélsőséges esetnek egyébként azt mondanám, amikor kiskamasz korban is együtt alszik szülő és gyermek, bár ilyenkor sem szabad a háttér ismerete nélkül ítélkezni (például lehet az oka családi gyász vagy más tragédia). Az együttalvás egy nagyon személyes dolog, ezért tehát az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a számára és a gyermeke számára legjobb és legkényelmesebb megoldást