Voltak olyan időszakok az életemben, amikor egy hosszú munkanap végén azon kaptam magam, hogy teljesen elfáradtam, főleg fejben. A gondolatok nehezebben álltak össze, a koncentrációm csökkent, és délutánonként gyakrabban törtek rám az ásítások.
Újságíróként, aki gyakran foglalkozik az egészséges életmód kérdéseivel, ez inkább elgondolkodtató volt, mint furcsa. Miközben szakértőket hallgattam és tanácsokat gyűjtöttem, lassan világossá vált számomra, hogy van egy egészen alapvető terület, amire én magam kevésbé figyeltem oda. Nem tudatos döntés volt, inkább a mindennapok sodrása. Végül kiderült, hogy a megfelelő folyadékbevitel volt az a kis mozaikdarab, amely már régóta hiányzott.
Amikor a szakértői tanács már nem csak „háttérzaj”
Amióta újságíróként az egészséges életmód témaköreivel is rendszeresen foglalkozom, rengetegszer hallottam már dietetikusoktól, orvosoktól, edzőktől ugyanazt a mondatot: a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel alapvető. Gyakran elhangzott, mégis sokáig inkább afféle háttérzajként volt jelen az életemben. Olvass még a témában
Nem voltam kifejezetten „rossz ivó”, de tudatos sem. Nem számoltam a poharakat, nem figyeltem a jeleket. Utólag visszagondolva inkább ösztönösen működtem – és ebben volt egy szerencsés tényező.
A leves, mint régi szövetséges
Mindig is imádtam a leveseket. Akár napi több tányér húslevest is boldogan megeszem a mai napig, és ez már jóval azelőtt része volt az életemnek, hogy a tudatosság szó egyáltalán megjelent volna a fejemben. Ez a szokás hosszú időn át csendes segítséget jelentett: még akkor is sokat tettem a megfelelő folyadékbevitelemért, amikor különösebben nem figyeltem rá. De ahogy az életmódom, a munkám és a testem jelzései is változtak, egyre világosabbá vált, hogy önmagában ez már nem elég.
Tudatosság egy palack vízzel kezdve
A valódi fordulópont akkor jött el, amikor eldöntöttem: konkrét célt tűzök ki. Nem bonyolultat, nem drasztikusat.
Egyszerűen elhatároztam, hogy naponta egy másfél literes palack vizet igyekszem meginni.
Meglepően sokat számított ez az apró döntés. A palack vizuális emlékeztető lett az asztalomon, a táskámban, mellettem munka közben. Nem kellett állandóan gondolkodnom rajta, csak rendszeresen kortyoltam belőle.
Zöldségek, gyümölcsök és az évszakok ritmusa
A vízfogyasztás tudatosítása magával hozott más változásokat is. Elkezdtem jobban figyelni arra, hogy naponta több adag zöldség és gyümölcs is bekerüljön az étrendembe. Nem kényszerből, inkább természetes módon.
Ez számomra nyáron a legkönnyebb: a görögdinnye nagy kedvencem, szinte magától értetődően kerül az asztalra. Télen más ritmusra váltok – ilyenkor a fagyasztott bogyós gyümölcsök, illetve az alma a biztos pont. Nemcsak ízben, hanem hidratálás szempontjából is sokat adnak hozzá a mindennapokhoz.
Mit vettem észre néhány hét után?
Nem egyik napról a másikra történt a változás, és nem is csodaként éltem meg, inkább lassú, de biztos „javulásként”. Jobb lett a koncentrációm: hosszabb ideig tudtam fókuszálni egy-egy szövegre, kevesebbszer kalandoztak el a gondolataim. A napközbeni elálmosodás is ritkábban jelentkezett, különösen a délutáni órákban.
Emellett volt egy kevésbé kézzelfogható, mégis fontos érzés: hogy a testem „simábban” működik. Az ízületeim kevésbé voltak merevek, a közérzetem összességében kiegyensúlyozottabb lett.
A víz fontos, de nem csodaszer
Fontos hangsúlyoznom: önmagában a megfelelő mennyiségű víz- és folyadékfogyasztás nem old meg mindent. Ezt ma már pontosan tudom. A jóllét mindig több tényező együttállása.
Én egy kiegyensúlyozott étrendre törekszem, főként a mediterrán diétára alapozva. Glutén- és tejérzékenyként különösen fontossá vált számomra, hogy tudatosan válasszam meg az alapanyagokat, és többségében az egészségtudatosabb opciókat részesítsem előnyben.
Mozgás, ami nem kötelező feladat
A hidratálás és az étkezés mellett a mozgás is kulcsszerepet játszik. Nem edzéstervként tekintek rá, inkább lehetőségként. Szeretek biciklizni, szobabiciklizni, és gyakran indulok el a kiskutyámmal a közeli parkba vagy tóhoz. Ezek a séták a természetben nemcsak fizikailag frissítenek fel, hanem mentálisan is.
Ahogy teltek a hónapok, azt is megfigyeltem, hogy minél jobban ügyelek a testem alapvető szükségleteire – víz, étel, mozgás –, annál könnyebben mozdulok ki, és annál inkább visszahat minden a koncentrációmra és a hangulatomra.
Apró döntések, nagyobb jelenlét
Ha ma visszatekintek, nem érzem úgy, hogy gyökeresen megváltoztattam volna az életemet. Inkább finomhangoltam. Egy palack víz, néhány tudatosabb választás, több odafigyelés a testem jelzéseire.
És talán ez a legfontosabb tanulság: a jóllét nem mindig nagy elhatározásokon múlik. Néha elég egy korty. És még egy. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy tisztábban gondolkodunk, jobban jelen vagyunk – nemcsak a munkában, hanem az egész életünkben is.
