“Ha végre megtanulod magad szeretni és elfogadod a személyiséged, a külsőd, sőt a hibáid is, akkor leszel csak igazán boldog” – halljuk ezt a bölcsességet önsegítő fórumokon és nagy idézetekben nap mint nap. Persze mi szorgalmas kisdiákként meg is próbáljuk az ‘önszeretést’, de sajnos –mint oly sok bonyolult érzelmi folyamatra-, erre sem létezik egy különálló izmunk… Bár lenne egy szeretem magam-tricepszed és gyúrhatnál rá egész nap, ugye? Sajnos ez a folyamat összetettebb, mint elsőre gondolnánk, de azért mégis léteznek megfelelő és igencsak hasznos módszerek arra, hogy egy kicsit jobban szeresd önmagad, napról napra, egészen addig, amíg ki nem mondhatod az áhított mondatot: a legjobb barátod TE vagy.
Az első lépés: a negatív fal ledöntése
Kezdjük azzal, hogy őszintén átgondolod magadban a következőket: legutoljára, amikor valaki megsértett, megalázott, átgázolt rajtad, mit éreztél? Azt, hogy megérdemelted? Azt, hogy neki van igaza? Esetleg azt, hogy kijártak már neked a rossz szavak? Ha őszinte vagy magadhoz, nagy valószínűséggel nem lesz a válaszod: legbelül mindannyian tudjuk, hogy mennyit is érünk valójában, a külvilág és a megfelelési kényszer okozta törekvések azonban könnyen tesznek homályos szűrőt a józan ítélőképességünk elé – mikor bántanak minket, belénk égnek a rossz jelzők, mintha bélyeget, sütést kaptunk volna egy életre. Fordítsd vissza a folyamatot!
Az anyósom kicserélte a zárat, amíg nyaraltunk
Gondold át, milyen tulajdonságaid vannak, amiket most nem kedvelsz annyira saját magadban, majd vezesd vissza az érzést az eredetéig: egy megalázó történésig, vagy addig a pontig a múltadban, amikor bántottak; majd lépj két nagy érzelmi lépést hátrafelé, és próbáld meg kívülről újra végignézni az eseményeket!
Ha sikerül, egy védtelen, jószívű, jó szándékú embert fogsz látni, aki csak meg akart felelni mások elvárásainak, mégis bántották – és ez az ember te vagy. Az összes negatív jelző pedig csak mások agyszüleménye – azért ez felszabadító, nem?
