“Ha végre megtanulod magad szeretni és elfogadod a személyiséged, a külsőd, sőt a hibáid is, akkor leszel csak igazán boldog” – halljuk ezt a bölcsességet önsegítő fórumokon és nagy idézetekben nap mint nap. Persze mi szorgalmas kisdiákként meg is próbáljuk az ‘önszeretést’, de sajnos –mint oly sok bonyolult érzelmi folyamatra-, erre sem létezik egy különálló izmunk… Bár lenne egy szeretem magam-tricepszed és gyúrhatnál rá egész nap, ugye? Sajnos ez a folyamat összetettebb, mint elsőre gondolnánk, de azért mégis léteznek megfelelő és igencsak hasznos módszerek arra, hogy egy kicsit jobban szeresd önmagad, napról napra, egészen addig, amíg ki nem mondhatod az áhított mondatot: a legjobb barátod TE vagy.
Az első lépés: a negatív fal ledöntése
Kezdjük azzal, hogy őszintén átgondolod magadban a következőket: legutoljára, amikor valaki megsértett, megalázott, átgázolt rajtad, mit éreztél? Azt, hogy megérdemelted? Azt, hogy neki van igaza? Esetleg azt, hogy kijártak már neked a rossz szavak? Ha őszinte vagy magadhoz, nagy valószínűséggel nem lesz a válaszod: legbelül mindannyian tudjuk, hogy mennyit is érünk valójában, a külvilág és a megfelelési kényszer okozta törekvések azonban könnyen tesznek homályos szűrőt a józan ítélőképességünk elé – mikor bántanak minket, belénk égnek a rossz jelzők, mintha bélyeget, sütést kaptunk volna egy életre. Fordítsd vissza a folyamatot!
Gondold át, milyen tulajdonságaid vannak, amiket most nem kedvelsz annyira saját magadban, majd vezesd vissza az érzést az eredetéig: egy megalázó történésig, vagy addig a pontig a múltadban, amikor bántottak; majd lépj két nagy érzelmi lépést hátrafelé, és próbáld meg kívülről újra végignézni az eseményeket!
Ha sikerül, egy védtelen, jószívű, jó szándékú embert fogsz látni, aki csak meg akart felelni mások elvárásainak, mégis bántották – és ez az ember te vagy. Az összes negatív jelző pedig csak mások agyszüleménye – azért ez felszabadító, nem?
A második lépés: maximalizmus off
Lehet, hogy nem ez lesz a legkönnyebb feladat, de néhanapján muszáj leszel félretenni a maximalizmusodat, amit megfelelési kényszerrel társítasz a tökéletes eredmények elérése érdekében – kicsit legyél újra lusta, legalább egy napra!
Törődj magaddal úgy, mint ahogy a legjobb barátoddal bánnál akkor, mikor látod, hogy túlhajtja magát – vidd el magad kávézni, adj magadnak pár órát vásárlásra, bolyongásra, és szórakoztasd is saját magad! Ha sikerül legalább egy délután erejéig elengedned azt, hogy neked márpedig mindenhol mindig helyt kell állni, sokkal kellemesebb társaságnak fogod magad találni – ez pedig egyenes út az egészséges önszeretet felé.
A harmadik lépés: én olyan … vagyok
Ha valami balul sül el, hajlamos vagy magadban (vagy nem magadban) jelzőket aggatni saját magadra? Nos, ez mindannyiunkkal előfordul, de többségében igyekezz inkább pozitívan nyilatkozni még a bukásról is, hiszen az önszidás rombolóbb, mint hinnéd: elveszed vele a motivációdat, ráadásul igazságtalanul is bánsz magaddal. Biztos szükséged van rá, hogy még valaki bántson? Nem gondolnám! Ahelyett, hogy kellemetlen kommenteket fűznél a sikertelenséghez, inkább kicsit semleges, de pozitív kimenetelű mondatokat határozz meg:
“Elvesztettem a munkám, de legalább így már foglalkozhatok valami sokkal jobbal”, vagy: “Lehet, hogy ebben a témában még nem vagyok kompetens, de egy kis gyakorlással legalább ehhez is többet konyítok majd.”
Ha tudatosan alkalmazod ezt a módszert (még jobb, ha a naplódba is leírod), ahelyett, hogy szidnád magad, szép lassan ráállítod az agyad a pozitív kimenetelek keresésére – és egyben a boldogabb mindennapokra!
Ne feledd: az önszeretet, akármilyen erős is, nem egyenlő az önzéssel – reális énképpel, megfelelő jutalmazással és tisztelettel elérheted, hogy egészséges mértékben szeresd önmagad. Ha nem érzed igazán, hogy jó úton jársz-e, gondold át, hogy a legjobb barátoddal hogyan kommunikálnál az adott szituációban, majd bánj magaddal pont ugyanúgy!
Képek forrása: unsplash.com