Január elején szinte elkerülhetetlenül szembejönnek velünk a „most vagy soha” ígéretek. Tisztítókúrák, mínusz kilók, szigorú szabályok, harmincnapos kihívások – mintha az év első heteiben kötelező lenne mindent újratervezni, elsősorban saját magunkat. Sokáig én is ebbe a sodrásba kerültem. Úgy éreztem, az új év csak akkor indulhat jól, ha én is máshogy vágok bele – kevesebb kiló elérésével, kevesebb bűntudattal, több önfegyelemmel.
Idén viszont tudatosan kimaradtam ebből. Nem kezdtem diétába január elsején. Nem töltöttem le kalóriaszámláló appot, és nem tettem fogadalmat a mérlegnek. És talán nem is annyira meglepő módon most felszabadultabbnak érzem magam, mint valaha.
Az újévi fogadalmak árnyoldala
Korábban nekem is voltak újévi fogadalmaim, amelyek gyakran a fogyás körül forogtak. Bár jelentősebb súlyproblémám sosem volt, sokszor akadtak „plusz kilók”, amelyeket jó lett volna eltüntetni – legalábbis akkor így gondoltam. Január első napján nagy lelkesedéssel vágtam bele egy-egy szigorúbb étrendbe, tele motivációval és tervekkel. Olvass még a témában
2 egyszerű légzőgyakorlat, ami tényleg működik – nem kell hozzá meditációs gurunak lenned
„A nőknél bűntudat és sírás, a férfiaknál düh és alkoholizmus” – Hogyan mutatkozik meg a depresszió a két nemnél
3 könyv, amit idén olvastam, és maradandó hatással volt rám
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
A probléma az volt, hogy ez a lelkesedés ritkán tartott ki hosszú távon. Amikor elfáradtam benne, vagy egyszerűen csak vágytam egy komfortosabb ételre, jött a bűntudat. Ismerős körforgás: szigor, majd feladás, végül önvád. Ma már tudom, hogy ez nem az én „gyengeségem” volt, hanem egy eleve fenntarthatatlan rendszer része.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
