Január elején szinte elkerülhetetlenül szembejönnek velünk a „most vagy soha” ígéretek. Tisztítókúrák, mínusz kilók, szigorú szabályok, harmincnapos kihívások – mintha az év első heteiben kötelező lenne mindent újratervezni, elsősorban saját magunkat. Sokáig én is ebbe a sodrásba kerültem. Úgy éreztem, az új év csak akkor indulhat jól, ha én is máshogy vágok bele – kevesebb kiló elérésével, kevesebb bűntudattal, több önfegyelemmel.
Idén viszont tudatosan kimaradtam ebből. Nem kezdtem diétába január elsején. Nem töltöttem le kalóriaszámláló appot, és nem tettem fogadalmat a mérlegnek. És talán nem is annyira meglepő módon most felszabadultabbnak érzem magam, mint valaha.
Az újévi fogadalmak árnyoldala
Korábban nekem is voltak újévi fogadalmaim, amelyek gyakran a fogyás körül forogtak. Bár jelentősebb súlyproblémám sosem volt, sokszor akadtak „plusz kilók”, amelyeket jó lett volna eltüntetni – legalábbis akkor így gondoltam. Január első napján nagy lelkesedéssel vágtam bele egy-egy szigorúbb étrendbe, tele motivációval és tervekkel. Olvass még a témában
A probléma az volt, hogy ez a lelkesedés ritkán tartott ki hosszú távon. Amikor elfáradtam benne, vagy egyszerűen csak vágytam egy komfortosabb ételre, jött a bűntudat. Ismerős körforgás: szigor, majd feladás, végül önvád. Ma már tudom, hogy ez nem az én „gyengeségem” volt, hanem egy eleve fenntarthatatlan rendszer része.
Amikor a testem tanított meg figyelni
A húszas éveim elején derült ki, hogy glutén- és tejérzékeny vagyok, és néhány más élelmiszert is ki kellett zárnom az étrendemből. Ez eleinte komoly nehézségnek tűnt, de visszatekintve inkább fordulópont volt. Kénytelen voltam tudatosabban étkezni, figyelni az alapanyagokra, az összetevőkre, arra, hogyan reagál a testem.
Ebben sokat segített az is, hogy újságíróként rengeteg szakértővel beszélgettem: dietetikusokkal, orvosokkal, pszichológusokkal. Egyre világosabb lett, hogy az egészségünk nem rövid távú projektekből áll, hanem apró, mindennapi döntésekből.
Nem büntetem magam többé ételek miatt
Ma már nem az a célom, hogy bármilyen fogyókúrás trendet kövessek – sem januárban, sem az év többi részében. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden fogyókúrás irányzat haszontalan lenne – sokaknak működhetnek is. Én viszont már sokkal inkább egy kiegyensúlyozott, hosszú távon is élhető életmódra törekszem. Nem akarom büntetni magam, ha néha megeszem egy gluténmentes hamburgert sült krumplival.
Azt is megtanultam, hogy a hamburger és a pizza elkészíthető egészségtudatosabb verzióban is, és hogy egy saláta lehet elképesztően színes, tápláló és finom – egyáltalán nem unalmas. Az ételek ma már nem ellenséget vagy jutalmat jelentenek, hanem energiaforrást és örömöt.
Mozgás, ami feltölt – nem kifáraszt
A testmozgáshoz való viszonyom is sokat változott. Nem edzéstervekben és kötelező teljesítményekben gondolkodom, hanem olyan mozgásban, ami jól is esik. Sokat sétálok, biciklizek, időzöm a természetben, és nagyon szeretek kirándulni.
A mozgás számomra ma már nem eszköz valaminek a „ledolgozására”, hanem lehetőség a kikapcsolódásra, a feltöltődésre.
Új célok, új fókusz
Ma már nincsenek nagyon szigorú fogadalmaim. Inkább kisebb, reális célokat tűzök ki: hogy jobban figyelek a folyadékbevitelemre, hogy eleget alszom, hogy teret adok az énidőnek és a mentális feltöltődésnek.
Fontos lett az élményszerzés is. Minden évben próbálok újabb és újabb szép helyeket felfedezni – itthon és külföldön egyaránt. Magyarországon is rengeteget kirándulok, de más országokba utazni is nagyon szeretek. Nem véletlen, hogy mostanra születésnapomra is inkább élményeket kérek ajándékba, nem tárgyakat: közös utakat, emlékeket, történeteket.
Már nem újrakezdek, hanem egyszerűen jelen vagyok
Ez a szemléletváltás nem egyik napról a másikra történt, de az eredménye egyértelmű. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben – fizikailag és mentálisan is. Kevesebb a nyomás, és több az elfogadás és az öröm a mindennapjaimban.
Talán nem hangzik forradalminak, de számomra az volt felismerni: nem kell minden januárban új emberré válnom. Elég, ha figyelek magamra – egész évben.
