Horror
Sötét hajam van, mint apámnak, és egészen 11 koromig boldog kislány voltam. Egy tornaóra előtt azonban összevesztem a legjobb barátnőmmel az öltözőben, aki mérgében közölte, hogy olyan szőrös vagyok, mint egy farkasember. Onnantól kezdve az egész osztály így hívott, én pedig gyakorlatilag azóta depressziós vagyok.
Elmerülve
12 éves koromra a melleim hatalmasra nőttek. Két szoros sportmelltartót hordtam és mivel egy számmal kisebbek voltak – hogy jól leszorítsanak – előfordult, hogy sebesre dörzsölték a bőröm. A pólóim két számmal nagyobbak voltak, de így is gyakran kaptam meg – főleg felnőtt nőktől –, hogy milyen kis „bögyös” vagyok. Minden alkalommal összerezzentem a „bögyös” szó hallatán, annyira utáltam.
Egyszer tornaóra helyett uszodába mentünk, ami nekem kész rémálom volt, mert ott nem tudtam elrejteni a testem. Ha nem lett volna elég az osztálytársaim csúfolása – amire számítottam –, még a középkorú férfi tornatanár is beszólt: Olvass még a témában
5 ősi rituálé, amit Halloween estéjén érdemes kipróbálnod, ha elengednél valamit a múltadból
4 red flag nőkben, amit nőként azonnal meglátok
A pillanat, amikor rájössz: a gyereked nemcsak idősebb, hanem sokkal önállóbb is lett
Ez az 5 leggyakoribb ok, amiért elveszítik varázsukat a hosszú távú kapcsolatok
„Gyerekek, ti tempózzatok, Zsuzsikának nem kell, téged kislányom a csöcseid fenntartanak.”
Mindenki szakadt a röhögéstől, én pedig sírva kiszaladtam az öltözőbe. Ma már egy tanár reményeim szerint nem mondhat ilyet egy 12 éves gyereknek, de akkor még más idők jártak.
A melleimet egész életemben utáltam emiatt, és csak most, 45 évesen barátkoztam meg velük, a mellkisebbítő műtétem után. Lehet, hogyha nem kapom az ívet, még szerettem is volna őket, de ez már sosem fog kiderülni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
