Az ajtó
Meggyőződésem, hogy senki nem tud olyan mélyen megbántani egy nőt, mint a saját édesanyja. 16 évesen egy gimis buliba mentem és talán életemben először kifejezetten csinosnak éreztem magam. Tudtam, hogy Siklóssy Áron – akibe őrülten szerelmes voltam – fel fog lépni a bandájával, és egy olyan ruhát vettem fel, amire minden barátnőm azt mondta, hogy eszméletlen jól nézek ki benne.
Még beköszöntem indulás előtt anyának, aki szólt, hogy menjek már be hozzá, mutassam magam. Mosolyogva libbentem be a ruhámban, mire ő:
„Jajj, kislányom, nem vagy elég vékony ehhez a gönchöz, csoda, hogy beférsz az ajtón…”
A jókedvem egyetlen pillanat alatt szertefoszlott. Nem mentem el a buliba, hanem egész este a szobámban sírtam. Olvass még a témában
Milyen hangon beszélsz magadhoz? Derítsd ki, milyen a belső kritikusod!
Mi lenne, ha nem azért mozognánk, mert nem szeretjük a testünket?
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
„Engedd el, legyél te az okosabb!” Ez a tanács mutatja, hogy toxikus családból jöttél
Évtizedekkel később elmeséltem ezt anyámnak a kórházban, pár nappal a halála előtt. Ő nem is emlékezett rá és azt kérdezte elhaló hangon, hogy emiatt meggyűlöltem őt akkor? Azt válaszoltam, hogy nem, nem őt gyűlöltem meg, hanem önmagam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
