Kell?
Tízéves kis pufigyerek voltam, amikor apám vett nekem egy fagyit az állatkertben és egy néni megkérdezte tőle, hogy
„Kell ez neki? Így lesz belőle kövér felnőtt.”
Innen számítom az evési zavaromat, mert nemhogy a fagyit nem ettem meg, de ekkor kezdődött az, hogy olykor napokig nem ettem. 12 évesen már kórosan sovány voltam és a mai napig küzdök az anorexiával – köszönöm az öreglánynak az életre szóló traumát.
Következő cikkünk„Mire kiszálltunk a liftből, megtudtam, hogy megcsalnak” – Furcsa találkozások, amiknek meg kellett történniükVannak találkozások, amelyek első pillantásra teljesen jelentéktelennek tűnnek. Egy idegen mellé ülünk a buszon, szóba elegyedünk valakivel egy boltban, vagy összefutunk egy régi ismerőssel egy olyan helyen, ahol egyáltalán nem számítottunk rá. Később azonban kiderülhet, hogy a néhány perces interakciónak, a félig odafigyelve…Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
