A zab, avagy a természetes doppingszer, amit sportolóknak is ajánlanak

Közép- és Észak-Európában a bronzkor óta termesztik. A robusztus testalkatú, nagy erejű, szőke germán és a kelta népek kedvelt tápláléka volt, tulajdonképpen ugyanazt ették, mint a lovaik, mert belőle nyertek erőt.
A rómaiak gúnyosan csak „barbártápként” emlegették a zabot. A középkorban a zabkása általánosan elterjedt étel volt, és Angliában a gyerekek a mai napig tápláló zabpehellyel kezdik a napot: a porridge tejből és zabpehelyből készül. 

Manapság a nagylevelű fajtát megtalálhatjuk sok müzlikeverékben. A kislevelű fajtát hántolás előtt megtörik, ez inkább sütemények és zöldségkrokettek készítésére alkalmas.
A zabliszthez és instant zabpehelyhez a mag liszttestét használják. Ez az alkotóelemeknek csak a töredékét tartalmazza, főleg kötőanyagként és élelmiszerkoncentrátumként alkalmazzák.