Rengetegen számolnak be arról, hogy miután egy ideig nem fogyasztottak finomított cukrot, a szervezetük lekattant a káros anyagról, és kevésbé kívánta az ilyen ételeket – néhányan egészen undorodni is kezdtek tőlük. Tényleg van ilyen, vagy csak az akaraterőnk szilárdul meg az idő múlásával?
Nem függőség, hiány
Bármilyen jól hangzik a cukorfüggőség, és akár logikát is találhatunk a magyarázat mögött, valójában nem léteznek függőséget okozó ételek – legalábbis úgy nem, ahogyan a függőséget értelmezni kellene. A függők ugyanis gyakran nem tudnak ellenállni a függőséget okozó dolognak, de ez még nem azt jelenti, hogy ha valaki nehezen áll ellen a cukros ételeknek, az automatikusan függővé válik.
Ha abbahagyod a cukros ételek fogyasztását, a szervezeted csak azokat a kémiai elemeket hiányolja, amiket addig bevittél – a függőség pedig nem erről szól, az egy mentális probléma, aminek csak egy része a testi kivetülés.
A kávé is hasonló
Erre a kávé a legjobb példa: ha sokat iszol, és egyszer csak megvonod a szervezetedtől az adagot, te magad nem kívánod a kávét, csak a szervezeted. Hiányoznak neki azok a kémiai reakciók, amik a kávé ivása alatt és után léptek működésbe, ezért olyan tüneteket produkál, amelyek arra késztetnek, hogy újra vidd be ezeket a vegyületeket a testedbe.
Ugyanez a helyzet a cukorral – egy ideig azért kívánod jobban, mert a szervezeted hiányolja, és nem azért, mert függsz tőle. A függőség ugyanis valamiféle traumára vezethető vissza, nem pedig arra, hogy nagyon kívánod a kólát a nap végén.
Kémiai szinten működik
Egyelőre hivatalosan csak patkányokon végzett tanulmányok alapján tudjuk meghatározni, mit tesz a szervezetünkkel, ha nagy mennyiségű cukorfogyasztás után hirtelen megvonjuk magunktól a káros anyagot.
Amerikai kutatók megállapították, hogy míg a zsírmegvonásnak nincsenek káros következményei (tehát nem valószínű, hogy valaki mondjuk McDonalds-függő lehet), a cukormegvonás már problémásabb: a patkányok remegtek, izzadtak és megváltozott a testük hőmérséklete, ha nem kapjták meg a megszokott adagot.
Most akkor van, vagy nincs?
A cukor alapvetően jó – ellátja az agysejtjeidet energiával, felébreszt, felturbóz. A finomított cukor az, ami rosszat tesz, de ez is csak nagyobb mennyiségben (napi egy kiskanálnyi például még ebből is egészséges). Az agyad pont emiatt jutalomként gondol a cukorra, ha pedig egyre többet eszel belőle, egyre erősebb lesz a jutalmi funkció is, így szokást csinálsz belőle.
Ha fogyasztod, a vércukorszinted hirtelen megemelkedik, energiához jutsz, jobban érzed magad – hogy aztán hamar vissza is térj az eredeti állapothoz, sőt, sokkal lejjebb: a vércukorszinted ugyanis elképesztő módon lecsökken. Ez okozza a hirtelen éhségérzetet és a kívánósságot, és akár napokig is eltarthat, mire helyrepofozod.
Mit tegyél, ha belesétáltál a csapdába?
Egy kis akaraterővel egy-két nap alatt le tudsz szokni a cukros ételekről, a szervezeted ez után nem fogja hiányolni a cukortól kapott extra energiát. Ha azonban gyengébb vagy, nehezen tudsz lemondani az édességekről – ez viszont már teljesen fejben dől el.
A legjobb megoldás ilyenkor az, ha jó cukrokat veszel magadhoz: a gyümölcsökben található gyümölcscukor kevésbé káros, mégis érzed az édes ízt, ami megnyugtatja a tudatodat, hogy beviszed a hiányzó cukormennyiséget. Az édesítőkkel azonban vigyázz – becsapósak lehetnek, mert ugyanúgy fel-le ingáztatják a vércukrodat, ráadásul rengeteg mérgező anyagot tartalmaznak.
