Mindannyiunk életében jelentkezik időnként valamilyen kellemetlen testi fájdalom. Alkati kérdés, mennyire viseljük jól vagy rosszul, de érdemes tudni, hogy hosszú távon nem csak a szervezetünket, de a pszichénket is károsítja a fájdalom érzete.
A fájdalom a testünk önvédelmi reakciója, jelzést ad arról, hogy valami nem működik megfelelően. Különböző okokból érezhetünk fájdalmat: sérülés, gyulladás, szervi elváltozás vagy más egyéb miatt. A fájdalom érzetet is sokféle lehet: égő, szúró, csípő, nyomó, hasító, görcsös.
A fájdalomtűrésünk egyénileg is eltérő lehet, míg egyikünk könnyebben visel egyes fájdalmat, más teljesen kikészül tőle. Az alkati és genetikai eltéréseken túl sokat számít ebből a szempontból az edzettség, az izmok és csontok állapota, egyéb betegségek megléte és az idegrendszeri állapot.
Jellemző, hogy a férfiak kevésbé tűrik a fájdalmat, de sokat számít az is, mióta áll fenn a fájdalmat okozó állapot, mennyire eredményes a kezelés, számít a stressz faktor, a kimerültség. Éjjel és hajnalban bizonyítottan nehezebben viseljük el a fájdalmat.
Bármilyen szintű és erősségű a fájdalmunk, hosszabb távon fennállva tönkreteheti az életminőséget.
Hat hónapnál tovább fennálló fájdalom esetén már krónikus fájdalomról beszélhetünk. A tartósan jelenlévő fájdalom akár az egész életminőséget negatív irányba fordíthatja, depressziót, szorongást vált ki, mentális zavart okozhat. A fájdalom miatt rossz lesz a beteg közérzete, kialvatlanná válik és ha eddig képes volt dolgozni, a folytonos dekoncentráltság, a kialvatlanság okozta szédülés, fejfájás miatt akár munkaképtelenné is válhat. Ez pedig még további nehézségek előidézője lehet.
Nem elég tehát maga a testi fájdalom, annak tartós fennállása során lassan a psziché is megbetegszik.
Az állapot megelőzhető
Ebből az ördögi körből kell mielőbb kikerülni, de jobb megelőzni az állapotot. Minden hosszabban fennálló testi problémát komolyan kell venni, még a kezdetben nem is jár nagyobb fájdalommal. A krónikussá váló fájdalommal mindenképpen orvoshoz kell fordulni, nem érdemes abban reménykedni, hogy magától múlik majd el.