„Engem nem érdekel, hogy vegán vagy, de ne akard rám erőltetni a nézeteidet”
Ezt még szó szerint senki sem mondta nekem, de ha böngészem a hozzászólásokat a közösségi oldalon, rengetegszer látni ilyen és ehhez hasonló monológokat. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik úgy vélik, hogy senkinek semmi köze mások étrendjéhez, de ez egy jóval összetettebb dolog. Kezdjük azzal a sort, hogy a veganizmus egy állatjogi mozgalom, a célja az, hogy követői azok nevében szólaljanak fel, akik nem képesek magukat megvédeni. Figyelmeztetni akar arra, hogy amit te a tányérodra teszel, egykor élő és érző állat volt, akit igen jó eséllyel méltatlan körülmények között neveltek a halálsorra, majd öltek meg akarata ellenére. Amikor valaki vegán lesz, akkor felismeri ezt a szörnyű folyamatot, és – ki, ki a maga vérmérsékletétől függően – próbálja erre felhívni a környezete figyelmét. Ezt nem könnyű megérteni, amíg nem lépsz te is bele ugyanebbe a cipőbe, de elképzelni talán el tudod: milyen érzéseket váltana ki belőled, ha a vasárnapi asztalra kutyahús, vagy éppen egy sült tengerimalac kerülne? Nos, hazánkban kevesen rajonganának ezekért a falatokért, pedig bizonyos országokban teljesen mindennapi „alapanyagnak” számítanak az említett állatok.
A vegánok számára nincs különbség az állatok között, egyszerűen nem él az a nézet, hogy vannak háziállatok és vannak haszonállatok – ezt a két fogalmat ugyanis az ember alkotta.
Kínában a kutya sok helyen haszonállat, mi, európai szemmel mégsem tudunk úgy tekinteni rájuk, mint ennivalóra, mert úgy véljük, hogy az ottani kutyák ugyanúgy éreznek, ugyanúgy tudnának kötődni, mint a saját kutyáink. Akkor ugyanez miért ne lenne igaz a többi állatra? Olvass még a témában
