Most elárulom, miért gondolkodnak másként a vegánok

Címlap / Életmód / Táplálkozás / Most elárulom, miért gondolkodnak másként a vegánok

VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton

A növényi étrendhez az egészségi állapotom miatt kerültem közelebb, egy betegség kényszerített arra, hogy változtassak az étkezési szokásaimon. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen jellegű váltás nem csak a menümet, hanem a testemet és a lelkemet is átalakítja majd, miközben a teljes életemet pozitív mederbe tereli. A saját magánszférámat tekintve abszolút csak pozitív változásokat tudok kiemelni, minden téren javulásról tudok beszámolni. Ugyanakkor sokszor szembesülök – és a vegán fórumokon látom, hogy mások is – a meg nem értéssel, vagy éppen a lekicsinyléssel. Ennek hátterében mindig az áll, hogy Magyarországon a növényi étrend, a veganizmus még gyerekcipőben jár, egyszerűen nincs az embereknek kellő ismeretük ahhoz, hogy megértsék, miért változtatunk – szerencsére egyre többen. Most elmondom, miért gondolkodnak bizonyos dolgokban másként a vegánok, és miért tűnhet úgy, hogy „tukmálósak”, vagy éppen radikális gondolkozásúak.

„Engem nem érdekel, hogy vegán vagy, de ne akard rám erőltetni a nézeteidet”

Ezt még szó szerint senki sem mondta nekem, de ha böngészem a hozzászólásokat a közösségi oldalon, rengetegszer látni ilyen és ehhez hasonló monológokat. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik úgy vélik, hogy senkinek semmi köze mások étrendjéhez, de ez egy jóval összetettebb dolog. Kezdjük azzal a sort, hogy a veganizmus egy állatjogi mozgalom, a célja az, hogy követői azok nevében szólaljanak fel, akik nem képesek magukat megvédeni. Figyelmeztetni akar arra, hogy amit te a tányérodra teszel, egykor élő és érző állat volt, akit igen jó eséllyel méltatlan körülmények között neveltek a halálsorra, majd öltek meg akarata ellenére. Amikor valaki vegán lesz, akkor felismeri ezt a szörnyű folyamatot, és – ki, ki a maga vérmérsékletétől függően – próbálja erre felhívni a környezete figyelmét. Ezt nem könnyű megérteni, amíg nem lépsz te is bele ugyanebbe a cipőbe, de elképzelni talán el tudod: milyen érzéseket váltana ki belőled, ha a vasárnapi asztalra kutyahús, vagy éppen egy sült tengerimalac kerülne? Nos, hazánkban kevesen rajonganának ezekért a falatokért, pedig bizonyos országokban teljesen mindennapi „alapanyagnak” számítanak az említett állatok.

A vegánok számára nincs különbség az állatok között, egyszerűen nem él az a nézet, hogy vannak háziállatok és vannak haszonállatok – ezt a két fogalmat ugyanis az ember alkotta.

Kínában a kutya sok helyen haszonállat, mi, európai szemmel mégsem tudunk úgy tekinteni rájuk, mint ennivalóra, mert úgy véljük, hogy az ottani kutyák ugyanúgy éreznek, ugyanúgy tudnának kötődni, mint a saját kutyáink. Akkor ugyanez miért ne lenne igaz a többi állatra?

Láttunk olyanokat, amik felett a többség szemet huny

Amikor még csak ismerkedtem a növényi étrenddel, és úgy általában a veganizmussal, óhatatlanul is belefutottam olyan képekbe, videó részletekbe, amik örökre beleégtek a lelkembe. Szándékosan kerültem egyébként az ilyen dokumentumokat, mert mindig is érzékenyen érintettek ezek a dolgok – és milyen szomorú, hogy mégis szinte egész életemben támogattam az állatok kihasználására, kizsákmányolására épülő iparágakat. Ennek oka az, hogy én sem akartam szembenézni azzal, hogy a vágóhíd milyen hely, vagy, hogy milyenek az állatkísérletek, mennyit kell szenvedniük az állatoknak azért, hogy nekünk legyen egy új parfümünk, vagy éppen tollpárnánk. Szeretjük azt mondani, hogy ezek a szörnyűségek nem történhetnek meg Európában, és csak legyintünk rájuk, de ez nincs így.

Ha kicsit jobban figyeled ezt a témát, akkor észreveheted, hogy számos sajtó ír bezárásra kényszerített telepekről, kínzásokról, nem az előírásoknak megfelelően tartott állatokról. Számos olyan dolog működik a háttérben, amiről nem akarják, hogy tudjunk, mert onnantól kezdve nem is lenne gusztusunk a vásárláshoz és a többség lelkiismerete sem engedné meg, hogy támogassa, elfogadja ezeket a szörnyűségeket. Felsorolni sem lehet, milyen borzasztó dolgokat láttam, amik mindennaposak az állatiparban: az állatok forró vassal való jelölése, érzéstelenítés nélküli herélés, farok levágás, a hímcsibék élve ledarálása, zsákba rakása, élve nyúzás, de az agóra nyulak szőrét és a libák tollát is gyakran úgy tépik ki, hogy az állatok élnek. Amikor megtudod, hogy ez nem ritkaság, hanem a mindennapok része, akkor nagyon nehéz higgadtan szemet hunyni a felett, hogy valaki kritizál téged a vegánságod miatt, vagy a legkevésbé sem próbálja megérteni, miért gondolsz egyes dolgokra másként.

Az állati eredetű „termékekkel” már nem tudunk azonosulni

Azért is használom az idézőjelet, mert számomra már nem termék az, ami egy állat leölésével, kínzásával készült. Nagyon örülök, hogy a saját családom ezt elfogadta és tiszteletben tartja, itthon pedig már semmilyen húsból étel nem kerül a munkapultra. Ugyanakkor vendégségben, szűk rokoni körben még mindig én vagyok az egyetlen, aki növényi étrenden él, és bizony nem minden esetben könnyű eltekinteni attól, hogy ők mit tesznek a tányérjukra.

Oldalak: 1 2 3

A cikk folytatódik, lapozz!

«Előző
1/3
Következő»
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!