Életmód / Táplálkozás

Most elárulom, miért gondolkodnak másként a vegánok

A növényi étrendhez az egészségi állapotom miatt kerültem közelebb, egy betegség kényszerített arra, hogy változtassak az étkezési szokásaimon. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen jellegű váltás nem csak a menümet, hanem a testemet és a lelkemet is átalakítja majd, miközben a teljes életemet pozitív mederbe tereli. A saját magánszférámat tekintve abszolút csak pozitív változásokat tudok kiemelni, minden téren javulásról tudok beszámolni. Ugyanakkor sokszor szembesülök – és a vegán fórumokon látom, hogy mások is – a meg nem értéssel, vagy éppen a lekicsinyléssel. Ennek hátterében mindig az áll, hogy Magyarországon a növényi étrend, a veganizmus még gyerekcipőben jár, egyszerűen nincs az embereknek kellő ismeretük ahhoz, hogy megértsék, miért változtatunk – szerencsére egyre többen. Most elmondom, miért gondolkodnak bizonyos dolgokban másként a vegánok, és miért tűnhet úgy, hogy „tukmálósak”, vagy éppen radikális gondolkozásúak.

„Engem nem érdekel, hogy vegán vagy, de ne akard rám erőltetni a nézeteidet”

Ezt még szó szerint senki sem mondta nekem, de ha böngészem a hozzászólásokat a közösségi oldalon, rengetegszer látni ilyen és ehhez hasonló monológokat. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik úgy vélik, hogy senkinek semmi köze mások étrendjéhez, de ez egy jóval összetettebb dolog. Kezdjük azzal a sort, hogy a veganizmus egy állatjogi mozgalom, a célja az, hogy követői azok nevében szólaljanak fel, akik nem képesek magukat megvédeni. Figyelmeztetni akar arra, hogy amit te a tányérodra teszel, egykor élő és érző állat volt, akit igen jó eséllyel méltatlan körülmények között neveltek a halálsorra, majd öltek meg akarata ellenére. Amikor valaki vegán lesz, akkor felismeri ezt a szörnyű folyamatot, és – ki, ki a maga vérmérsékletétől függően – próbálja erre felhívni a környezete figyelmét. Ezt nem könnyű megérteni, amíg nem lépsz te is bele ugyanebbe a cipőbe, de elképzelni talán el tudod: milyen érzéseket váltana ki belőled, ha a vasárnapi asztalra kutyahús, vagy éppen egy sült tengerimalac kerülne? Nos, hazánkban kevesen rajonganának ezekért a falatokért, pedig bizonyos országokban teljesen mindennapi „alapanyagnak” számítanak az említett állatok.

A vegánok számára nincs különbség az állatok között, egyszerűen nem él az a nézet, hogy vannak háziállatok és vannak haszonállatok – ezt a két fogalmat ugyanis az ember alkotta.

Kínában a kutya sok helyen haszonállat, mi, európai szemmel mégsem tudunk úgy tekinteni rájuk, mint ennivalóra, mert úgy véljük, hogy az ottani kutyák ugyanúgy éreznek, ugyanúgy tudnának kötődni, mint a saját kutyáink. Akkor ugyanez miért ne lenne igaz a többi állatra?

Láttunk olyanokat, amik felett a többség szemet huny

Amikor még csak ismerkedtem a növényi étrenddel, és úgy általában a veganizmussal, óhatatlanul is belefutottam olyan képekbe, videó részletekbe, amik örökre beleégtek a lelkembe. Szándékosan kerültem egyébként az ilyen dokumentumokat, mert mindig is érzékenyen érintettek ezek a dolgok – és milyen szomorú, hogy mégis szinte egész életemben támogattam az állatok kihasználására, kizsákmányolására épülő iparágakat. Ennek oka az, hogy én sem akartam szembenézni azzal, hogy a vágóhíd milyen hely, vagy, hogy milyenek az állatkísérletek, mennyit kell szenvedniük az állatoknak azért, hogy nekünk legyen egy új parfümünk, vagy éppen tollpárnánk. Szeretjük azt mondani, hogy ezek a szörnyűségek nem történhetnek meg Európában, és csak legyintünk rájuk, de ez nincs így.

Ha kicsit jobban figyeled ezt a témát, akkor észreveheted, hogy számos sajtó ír bezárásra kényszerített telepekről, kínzásokról, nem az előírásoknak megfelelően tartott állatokról. Számos olyan dolog működik a háttérben, amiről nem akarják, hogy tudjunk, mert onnantól kezdve nem is lenne gusztusunk a vásárláshoz és a többség lelkiismerete sem engedné meg, hogy támogassa, elfogadja ezeket a szörnyűségeket. Felsorolni sem lehet, milyen borzasztó dolgokat láttam, amik mindennaposak az állatiparban: az állatok forró vassal való jelölése, érzéstelenítés nélküli herélés, farok levágás, a hímcsibék élve ledarálása, zsákba rakása, élve nyúzás, de az agóra nyulak szőrét és a libák tollát is gyakran úgy tépik ki, hogy az állatok élnek. Amikor megtudod, hogy ez nem ritkaság, hanem a mindennapok része, akkor nagyon nehéz higgadtan szemet hunyni a felett, hogy valaki kritizál téged a vegánságod miatt, vagy a legkevésbé sem próbálja megérteni, miért gondolsz egyes dolgokra másként.

Az állati eredetű „termékekkel” már nem tudunk azonosulni

Azért is használom az idézőjelet, mert számomra már nem termék az, ami egy állat leölésével, kínzásával készült. Nagyon örülök, hogy a saját családom ezt elfogadta és tiszteletben tartja, itthon pedig már semmilyen húsból étel nem kerül a munkapultra. Ugyanakkor vendégségben, szűk rokoni körben még mindig én vagyok az egyetlen, aki növényi étrenden él, és bizony nem minden esetben könnyű eltekinteni attól, hogy ők mit tesznek a tányérjukra.

Félretéve az állatokkal kapcsolatos tényeket, manapság már több mint 800 (!) kutatás bizonyítja, hogy a feldolgozott vörös húsok rákkeltőek – és még számos más felmérés támasztja alá az állati eredetű „termékek” egészségre gyakorolt káros hatásait.

Egyre több kutatás igazolja alá azt is, hogy a szarvasmarhák anyateje nem való emberi fogyasztásra, ahogy a tojásban levő fehérjék allergénjei, a bennük levő magas koleszterinszintnek is jóval több a káros hatása, mint az előnye. A halakban rengeteg a műanyag, a higany és még sokáig sorolhatnám… Igen, a növényekben is vannak vegyszerek és minden mérgező lehet, amit a tényárunkra rakunk. De nem mindegy, milyen mértékben tesszük ezt saját magunkkal! Ráadásul a fogyasztásra szánt állatokat is elsősorban növényekkel hizlalják, a vegyszerek tehát ugyanúgy ott vannak a húsokban is.

Olvastad már?  Áttörő kutatási eredmények a cukorbetegségről: mégsem a szénhidrát okozza?

Könnyen lehet, hogy amikor egy vegán ismerősöd megpróbálja ezekre felhívni a figyelmedet, azt nem önös érdekből teszi, hanem mert egyszerűen félti az egészségedet és jót akar neked.

Összefonódik a környezetvédelemmel, ami már mindannyiunkat érint

Ha kicsit beleásod magadat a környezetvédelmi kérdésekbe, akkor nagyon rövid időn belül szembe fogod találni magadat azzal, hogy mit tehetsz te a Földünk érdekében. A leggyakrabban kiemelt intézkedések az alábbiak: utazz kevesebbet autóval és repülővel, gyűjtsd szelektíven a szemetet (illetve próbáld a lehető legkevesebbet termelni belőle), fogyassz helyi idénytermékeket, ne pazarolj, ne vállalj sok gyereket és bizony élen jár, hogy válaszd a növényi étrendet.

De hogyan kapcsolódik össze a környezetvédelem és az, hogy mit eszel? A hús- és állatipar (különösen a szarvasmarha-tenyésztés, ezzel együtt a tejipar) nem fenntartható a jelenlegi körülmények és igények mellett. Nem kell sokat keresned a konkrét adatokért, így most csak röviden foglalnám össze, miért az állatipar a legkárosabb minden tevékenységünk közül.

Először is rengeteg energiát igényel az állatok tenyésztése, megfelelő körülmények között való tartása és természetesen a feldolgozása, szállítása is, ráadásul édesvizünk háromnegyede megy el erre a folyamatra.

A káros üvegházhatású gázok, köztük a metán jelentős része (a viccet teljes mértékben félretéve) a kérődző állatokból származik. A trágyát nagyon sok helyen nem kezelik megfelelően, bekerülnek a folyóvizeinkbe, szennyezve az ottani élővilágot és közvetve, közvetlenül minket is.

Nem rég bejárta a magyar sajtót is a hír, hogy a Duna kiemelkedően szennyezett antibiotikummal – ennek többek között az az oka, hogy az állatok végtermékei bekerülnek a folyókba. Az antibiotikum rezisztens baktériumok közül bármelyik véget vethet az emberiség uralmának, mégsem vesszük komolyan, hogy ezek a baktériumok igen nagy arányban a fogyasztásra szánt húsokon tenyésznek. Egyre ellenállóbbak és egyre veszélyesebbek, mégpedig azért, mert az állatok méltatlan tartásához erősebb antibiotikumokat kell használnunk, mint ami jelenleg saját magunk gyógyításához a rendelkezésünkre áll.

Ami viszont talán az egyik legnagyobb gond, hogy egyszerűen sokan vagyunk ahhoz, hogy ennyi állatot fenntartsunk. Enni mindenkinek kell, de átlagosan 1 kiló hús „előállításához” 14-17 kg gabonát szükséges megetetni az állattal. Ez iszonyúan aránytalan mennyiség, hiszen 1 kg hús a legtöbb családban alig elég ebédre, viszont 14-17 kg gabonával sokkal tovább és sokkal többen jól lakhatnánk.

Groteszk módon az oxigént, az éltető időjárást biztosító esőerdőket nem azért irtják ki az emberek, hogy saját magunk számára növényeket termesszünk rajtuk: jelentős részükön az állatok számára termelnek gabonát és szóját.

Az csak „hab a tortán”, hogy az óceánokba került műanyaghulladék több mint fele nem a képekről jól ismert petpalackok sorából áll, hanem a halászhálók töredékei, darabkái, tehát a halfogyasztás melléktermékei.

Amikor vegán vagy, akkor ezekkel tisztába kerülsz és igazságtalannak érzed, hogy mások meg sem hallgatják ezeket a tényeket, mert sokkal könnyebb nekik szemet hunyni a kényelmes állandóságukban. És igen, néha elszakad a cérna, és türelmetlenné válunk, amikor látjuk, hogy mások mit tesznek azzal a hellyel, ahol nekünk és a gyerekeinknek is majd valahogy élnünk kell.

Képek forrása: Rawpixel/Depositphotos.comStephanieFrey/Depositphotos.combranex/Depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást