Biztos ismerjük a káposztát?
Ne gondoljuk, hogy egyből tudjuk, mi is ez a növény, ugyanis sok olyan képviselője van, amikről nem is sejtenénk, hogy azok. A kel-, a fejes- és a lilakáposzta, valamint a kelbimbó valóban a legismertebb káposztafélék közé tartoznak.
Vagy mégsem? Nem is hinnénk, de ennek a családnak a tagja a karalábé, de ide tartozik a hófehér fejű karfiol, vagy a napjainkban egyre népszerűbb brokkoli is. Mi most azonban inkább a klasszikus értelemben vett káposztákkal foglalkozunk.
Termesztése
A káposzták nem éppen könnyen termeszthető növények, bár cserépben is próbálkozhatunk az ültetéssel, de gondoljunk rá, hogy igen igényes növények. Ez azt jelenti, hogy a tápanyagforrás a talajban folyamatos kell, hogy legyen, tehát tápozni kell még akkor is, ha a kertben ültettünk belőle, a cserepes változatnál pedig ez alapkövetelmény.
A vízigénye is jelentős, így figyelni kell, hogy a megfelelő mennyiségű vizet megkapják. Ezenkívül gyomlálni és növényvédő szerekkel is kezelni kell. 
Érés
A káposzta kétnyári növény, ami azt jelenti, hogy a teljes kifejlődéséhez ennyi időre van szüksége. Az első évben ugyanis csak a levélrózsák és a torzsa, tehát a káposztafej fejlődik ki.
Ha második évben is visszaültetjük, akkor magas szárat, és szép virágot, majd pedig becőtermést hoz, amelyben az elültethető magok fejlődnek.
Vitaminok
Hogy a káposzta kitűnő vitaminforrás, az már az emberiség az ókor óta tudja. Nem véletlenül foglalkoznak a termesztésével 4000 éve. Magas a C, a B1 és a B2-vitamin tartalma és az ásványi anyagokkal sem fukarkodik. Igaz, vannak mellékhatásai, mint a puffadás, és a főzés közben szétterjedő káposztaszag, de ezek ellen is lehet védekezni.
A szélképződést mérsékli a köménymag, a szag ellen pedig feszíts ecettel megnedvesített ruhát a lábos és a fedő közé. Ez az anyag ugyanis semlegesíti a nem kívánt szagokat.
Kelbimbó
Ez az egyik olyan zöldség, melyet, ha a gyerekeknek megemlítünk, a legtöbb falfehér lesz, és közli, hogy egyáltalán nem éhes, és inkább kimenne játszani. Pedig a kelbimbó csak úgy roskadozik a jó tulajdonságoktól, mivel beltartalmi értéke felülmúlja a többi káposztaféléét.
Ráadásul szinte egész évben frissen lehet szüretelni és fogyasztani. Vajon sütve, párolva, fűszerezve igazi királyi csemege, amellett, hogy javítja a vérkeringést, a koncentráló és teljesítőképességet.
Káposztával a reuma ellen
A népi gyógyászat ódákat zeng a káposztáról, ami nem is csoda, tekintve a tápanyag és vitamintartalmát illetve méregtelenítő hatását. Ez a tulajdonsága olyan erős, hogy nem csak leves formájában használható, hanem a nyers levelekben is bízhatunk.
Reumatikus panaszokra a káposztaleveleket sodrófával kiegyengetjük, és a sajgó testrészre tesszük nagyjából 25 percre.
Savanyú formában
A savanyú káposzta is nagyon régóta kíséri az embereket, hiszen ebben a formában hónapokig is eláll, ráadásul megőrzi a teljes vitamintartalmát is, ami bizony igen magas. Nem véletlen, hogy a felfedezések korában mindig volt a hajókon néhány hordó ebből a csemegéből, mivel elkerülhető volt általa a skorbut. Fogyasszuk mi is nyugodtan, mert télen nagyban hozzájárul az egészségünk megőrzéséhez, ráadásul a fogyni vágyókat sem hagyja cserben.A káposzta az egyik legfontosabb zöldségfélénk, ami dugig van vitaminokkal. Párolva, főzve levesnek vagy nyersen az teljesen mindegy, a lényeg, hogy fogyasszuk, és a betegségek messzire kerülnek minket. 