A jóga nagyon divatos már nálunk is, a fővárosban szinte minden kerületben találni stúdiót (többet is), és ez alapvetően egy pozitív dolog. A legtöbb csoportos órán azonban csak a jóga egy apró szeletével találkozhatnak a vendégek, a testtartások gyakorlásával, ami csupán az első lépés ezen a fantasztikus úton. A jóga rendszere igen összetett, és ebben a cikksorozatban igyekszem bemutatni minden ágát, ha a pózokon túl is érdekel ez a csodálatos keleti hagyomány. Az ötödik rész a relaxációról szól.
A korábbi részekben megismerkedtünk az ászanákkal, a légző– és tisztítógyakorlatokkal, valamint a koncentrációs technikákkal, és a hatha jóga 5. köre szintén egy olyan elem, amely nélkül nem lehet teljes a jógagyakorlás – a relaxáció az, amellyel te is minden jógaóra végén találkozhatsz, és több szempontból is fontos a beiktatása.
A relaxáció (szanszkritül pratjáhára) meghatározása így hangzik: éber, de passzív tudatállapot, amelyben optimálisan működnek a regenerációs folyamatok.
Tehát nem alvásról van szó – bár a csoportos órákon kétségtelenül elszundikálnak néhányan közben –, hanem a tested tudatos ellazításáról. Minden szervet, szövetet és még sejtet is el kell lazítani ilyenkor, persze az, hogy ilyen „mélységekig” be tudjunk hatolni, általában többéves gyakorlás eredménye. Eleinte az a lényeg, hogy megfigyeld a testedben lévő feszültségeket, és szépen lassan elernyeszd őket.
rész: relaxáció"/>
Az óra végi savászana, azaz hullapóz is ezt a célt szolgálja, ilyenkor fejtik ki igazán jótékony hatásaikat a korábban gyakorolt testtartások. Ebben a teljesen nyugodt, mozdulatlan helyzetben beindulnak a regenerációs folyamatok, valamint „elszáll” a testgyakorlás miatti fáradtság is, így felkelve frissen folytathatod a napod.
Fontos, hogy bármennyit is jógázol akár otthon, mindig relaxációval zárd a gyakorlást. Ilyenkor egyébként nem csupán a test, de az elme is megpihen kicsit, tehát törekedj arra, hogy ne ragadd meg a bekúszó gondolatokat, csak engedd őket tovaszállni, mint ahogy bárányfelhők úsznak az égen.
A teljes ellazulás elérésére egyébként számos módszer létezik, amelyek eleinte segíthetik a relaxációt – az én kedvencem a Jacobson-féle progresszív izomlazítás, amiben lépésről lépésre az egész tested tudatosan ellazítod az arcizmoktól kezdve a lábujjakig.
Itt minden izomcsoportot először meg kell feszíteni, majd elernyeszteni, ezzel is tudatosítva a két állapot (feszülés és elengedés) közötti különbséget.
Ezt akár napi 3-szor is lehet alkalmazni, és szerintem az egyik legjobb stresszoldó technika!
Tradicionálisan egyébként a regeneráció mellett a meditációra való felkészülést is szolgálja a jógában a relaxáció. Gyakorlottabb jógik ilyenkor az érzékszerveiket úgymond befelé irányítják, tehát megszüntetik a külvilággal való kapcsolódásukat. Nem hallanak, nem látnak, nem érzékelnek semmit, és ezzel megszüntetik azokat a külső akadályokat, amelyek zavaró tényezők lennének a meditáció közben. Szirénázhat egy autó, kiabálhatnak az emberek, eshet az eső, ők akkor sem billennek ki ebből az állapotból. Persze ez hosszú és rendszeres gyakorlás útján érhető csak el, és talán az egyik legnehezebb gyakorlatok egyike.
