És közben lassan elkezdtem észrevenni a változásokat. Először csak apróságokat. Nem olyan határozottak a vállaim. Aztán azt, hogy megint fáj a hátam. Hogy nehezebb egy-egy hétköznapi mozdulat. Hogy elfáradok ott, ahol korábban nem. És ami talán a legrosszabb volt: láttam, ahogy eltűnik az, amin korábban dolgoztam. Mindez pedig egy ponton túl öngerjesztő folyamattá vált.
Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Minél inkább éreztem, hogy gyengülök, annál nehezebb volt elképzelni, hogy visszamegyek. Mert már nem ott tartottam, ahol abbahagytam. És valahogy az a gondolat, hogy „megint szinte nulláról kell kezdenem”, sokkal nehezebb volt, mint maga az edzés valaha volt. Nem a fizikai részétől féltem igazán, hanem attól az érzéstől, hogy visszaléptem.
