És közben lassan elkezdtem észrevenni a változásokat. Először csak apróságokat. Nem olyan határozottak a vállaim. Aztán azt, hogy megint fáj a hátam. Hogy nehezebb egy-egy hétköznapi mozdulat. Hogy elfáradok ott, ahol korábban nem. És ami talán a legrosszabb volt: láttam, ahogy eltűnik az, amin korábban dolgoztam. Mindez pedig egy ponton túl öngerjesztő folyamattá vált.
Minél inkább éreztem, hogy gyengülök, annál nehezebb volt elképzelni, hogy visszamegyek. Mert már nem ott tartottam, ahol abbahagytam. És valahogy az a gondolat, hogy „megint szinte nulláról kell kezdenem”, sokkal nehezebb volt, mint maga az edzés valaha volt. Nem a fizikai részétől féltem igazán, hanem attól az érzéstől, hogy visszaléptem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
