Véleménycikk: Schuszter Borka
A lányom hároméves volt, amikor az apukájával különköltöztünk. Úgy emlékszem arra az időszakra, mint életem egyik legfájdalmasabb és legijesztőbb időszakára. Nemcsak egy kapcsolat végét jelentette, hanem azt is, hogy el kellett gyászolnom azt a képet, amit korábban a családról elképzeltem. Mert sokáig én is azt hittem, hogy a „jó család” definíciójához automatikusan hozzátartozik, hogy a szülők együtt élnek. Hogy akármi is történik, a „gyerek kedvéért” megpróbálják, küzdenek.
Amikor először kimondtuk, hogy külön folytatjuk, természetesen azonnal megjelent bennem a bűntudat. Vajon tönkretesszük ezzel a gyerekünket? Vajon évek múlva majd minket hibáztat azért, mert nem tudtuk egyben tartani a családot? Akkoriban rengeteg történetet olvastam válásról, sérült gyerekekről, rossz mintákról, és nehéz volt nem rettegni attól, hogy valami visszafordíthatatlan kárt okozunk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






