Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok dietetikus, és még csak nem is szeretnék senkit meggyőzni arról, hogy mit egyen, vagy mit ne egyen. A személyes tapasztalataim nem feltétlenül egyeznek meg mások tapasztalataival, ez a cikk inkább azoknak született, akik gondolkodnak azon, hogy feladják, vagy visszafogják a húsevést, de egyelőre még csak tapogatóznak a témában – ezek az én tapasztalataim.
… és az elbukás
A húsmentes életforma persze nem csupa móka és kacagás. Van olyan, hogy tényleg nem egyszerű olyan ételt választani, ami laktató is, olcsó is és húsmentes is, főleg, ha az embernek nincs ideje magának főzni.
Mivel sok barátom vega, vagy egyenesen vegán, így a baráti körömmel nem okozott gondot az étrendem elfogadtatása, és bár otthon is támogattak, a hazalátogatásomkor sokszor problémát okozott, hogy olyan vasárnapi ebédet hozzunk össze, ami nekem is jó, és húsevő családomnak is megfelel.
A húsmentes heteket végül egy rohanós hét döntötte porba, amikor ahhoz is fáradt voltam, hogy végigolvassam a menza kínálatát, és a bécsi szeletnél azt mondtam, rendben, jó lesz.
A változás érezhető
Mindezek ellenére úgy érzem, pozitív hozadéka lett annak a néhány hétnek, amit a nyáron hús nélkül töltöttem.
Sokkal nyitottabb lettem például olyan ételek felé, amiket korábban nem ettem, és továbbra is igyekszem odafigyelni arra, hogy kevesebb húst egyek – ez pedig például azt is jelenti, hogy kisebb eséllyel csábulok el valamelyik gyorsétterem ipari hulladéka iránt.
Hiszen, ha már csak 2-3 naponta egyszer eszem húst, akkor szeretném, hogy az valami igazán minőségi fogás legyen, amiért megéri kicsit bűnözni, ne pedig egy szomorú, szikkadt hamburger.
Jobb nekem, jobb a világnak
Tisztában vagyok vele, hogy a mostani étrendem valószínűleg csak elég kevés embert nyűgözne le – a megrögzött húsevők nem értik, mi ez a dráma, és miért nem tudok őszintén örülni egy nagy adag csirkepörköltnek, a vegák pedig úgy gondolhatják, csak a lelkiismeretemet próbálom megnyugtatni, de ugyanolyan húsevő vagyok, mint bárki más. Szerintem viszont mindenki maga dönti el, mit és hogyan eszik.
Nem vagyok vegetáriánus, de mégis jobban érzem magamat egy kicsit attól, hogy csak olyan mértékben fogyasztok húst, ami nem zsákmányolja ki a természetet. Azzal pedig, hogy nem árthat, ha egy kicsit jobban figyelünk arra, mit eszünk, és néha néhány friss, roppanós, vagy éppen krémesen lágy zöldség és gyümölcs is tányérunkra kerül, még a legelszántabb húsevők sem szállhatnak vitába.