Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Építs szeretetteljes kapcsolatot!
Tanulmányok halmaza bizonyítja, hogy a meleg, gondoskodó és érzékeny szülő-gyermek kapcsolat szorosan összefügg a gyermekek egészségével, boldogságával és jellemfejlődésével. Ha a gyerekek szeretve érzik magukat, érzelmileg kötődnek hozzánk. Ez a kötődés hatására jobban reagálnak a tekintélyünkre és fogékonyabbak lesznek az értékeinkre, vagyis sokkal inkább törekszenek arra, hogy kövessék azokat az irányokat, amik számunkra is fontosak.
Kombináld a magas elvárásokat erős támogatással!
Kutatások igazolták azt is, hogy a gyerekek – nem meglepő módon – igyekeznek megfelelni a szüleik elvárásainak, amik (nyilván ésszerű határokon belül) lehetnek egészen magas elvárások is, feltéve, hogy a szülők minden segítséget meg is adnak ahhoz, hogy a gyermek meg tudjon felelni ezeknek az elvárásoknak. Ez azt jelenti, hogy "karakteredzőként" türelmesen segítik a gyerekeket azoknak a mikro szokásoknak a kialakításában, amelyek egy olyan nagyobb szokást alkotnak, mint a "mások tisztelete".
Thomas Lickona pszichológus, a gyermeknevelés szakértője felhoz egy példát: „Amikor az első unokánk 3 éves volt, a felnőttek beszélgetését azzal szakította félbe, hogy egyre hangosabban mondta: "Elnézést! Elnézést! Elnézést!" Az egyszerű figyelmeztetés, hogy ezt ne tegye, nem használt. A megoldás az volt, hogy megtanítottam neki egy pozitív "helyettesítő viselkedést": csendben megérintette a legközelebbi felnőtt karját, jelezve, hogy beszélni szeretne. A felnőtt ekkor bólintással nyugtázta, hogy észrevette őt. Amikor a beszélő felnőtt befejezte a mondandóját, az unokánk következett. Ennek a szokásnak a kialakításához emlékeztetőkre és gyakorlásra volt szükség, ahogy az új szokások kialakításához mindig, de végül elég jól működött ahhoz, hogy a többi unokával is családi gyakorlattá váljon.”
Thomas Lickona pszichológus, a gyermeknevelés szakértője felhoz egy példát: „Amikor az első unokánk 3 éves volt, a felnőttek beszélgetését azzal szakította félbe, hogy egyre hangosabban mondta: "Elnézést! Elnézést! Elnézést!" Az egyszerű figyelmeztetés, hogy ezt ne tegye, nem használt. A megoldás az volt, hogy megtanítottam neki egy pozitív "helyettesítő viselkedést": csendben megérintette a legközelebbi felnőtt karját, jelezve, hogy beszélni szeretne. A felnőtt ekkor bólintással nyugtázta, hogy észrevette őt. Amikor a beszélő felnőtt befejezte a mondandóját, az unokánk következett. Ennek a szokásnak a kialakításához emlékeztetőkre és gyakorlásra volt szükség, ahogy az új szokások kialakításához mindig, de végül elég jól működött ahhoz, hogy a többi unokával is családi gyakorlattá váljon.”
Olvass még a témában
Szilveszteri horoszkóp: ilyen a tökéletes újévköszöntő horoszkópod szerint
„Mi a véleménye az oltásról?” – 7 kérdés, amit sosem szabadna hallanunk egy állásinterjún
Indoklás nélkül nem megy – Miért magyarázzuk meg az érzéseinket, ahelyett, hogy megélnénk őket?
Hűvös tavasz: 6 program kicsikkel, amihez nem kell 20 fok
Figyelj arra, hogy mi okozhatja a problémás viselkedést
Túl fáradtak? Stresszesek? Ingerlékenyek a túl sok képernyő előtt töltött idő miatt? Nehéz napon vannak túl? Mérgesek egy barátjukra vagy testvérükre? Szeretetet és empátiát mutatunk azáltal, hogy elismerjük az ilyen tényezőket, és elnézünk a gyerekeknek egy kis lazaságot anélkül, hogy feladnánk a fontos normákat („Tudom, hogy fáradt vagy és morcos vagy, édesem, de kérlek, ne feledkezz meg a jó modorról").
A cikk folytatódik, lapozz!
