Manapság egyre gyakrabban hallani a me time-ról, az én-időről, ennek fontosságáról. Hogy hogyan és mivel töltjük, mennyi időt tudunk rá szakítani, az egyénenként eltérő, de legtöbbünknek szüksége van rá, hogy pihenhessünk, testileg-lelkileg feltöltődhessünk. Bús Tímea életvezetési coach, mentálhigiénés, segítő szakember, okleveles családi és válási mediátor, NLP tréner beszélt nekünk arról, hogy miért érdemes magunkra is időt szakítanunk.
Mit is jelent pontosan az én-idő?
Az én-idő olyan minőségi idő, amit kizárólag önmagunkra fordítunk. Olyan tevékenységet végzünk eközben, amely teljes mértékben kikapcsol és pozitív energiával tölt fel. Az én-időnket kihasználva közelebb kerülhetünk a céljainkhoz, segíthet a személyes fejlődésünkben is, megfelelő kihasználása harmóniát hoz az életünkbe.
Miért foglalkoznak mostanában tudatosan egyre többet az én-idővel?
Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut önmagunkra. A fogyasztói társadalmunkban elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen sok munkahelyen a profit megszerzése a legfontosabb, ezért a legtöbb ember nem 8 órát, hanem ennél is többet dolgozik. Egyre kevesebbet pihenünk, egyre kevesebb idő jut önmagunkra, főként akkor, ha valakinek családja van. Különösen a nők hajlamosak arra, hogy önmagukat háttérbe szorítsák, mert lelkiismeret furdalásuk van a sok munka miatt.
Egyre többen ismerik fel, hogy nem azért születtek, hogy kizárólag egy multinacionális cégért éljenek, és egyre többen ismerik fel azt is, hogy mennyire fontosak a kapcsolatok. Különösen az önmagunkkal való kapcsolatunk. Felismerjük, hogy az egyensúlyhoz szükségünk van pihenésre, egyedüllétre és csendre is.
Honnan tudhatjuk, hogy túl kevés én-idő van az életünkben?
Sokszor bizony még felismerni is igen nehéz, hogy nem foglalkozunk önmagunkkal. Ha valaki úgy szocializálódott, hogy az ő szükségletei vágyai nem olyan fontosak, valószínűleg életét mások boldogsága köré fogja szervezni. Ilyenkor jó átgondolni, hogy az, hogy ő hogy mire vágyik az önmagának mennyire fontos?
Miért van szükségünk én-időre? Miért fontos ez is a lelki harmóniánkhoz?
Az én-idő azt is mutatja mennyire szeretjük önmagunkat, és mennyire vállaljuk azt, amire szükségünk van. Hiszen azt is vállalnunk kell, hogy néha elfáradunk, lemerül még a legerősebb elem is. Ilyenkor muszáj lesz feltölteni az elemet, különben előbb, vagy utóbb nagy árat kell fizetnünk érte.
Létezik olyan, hogy valakinek egyáltalán nincs igénye, szüksége az én-időre?
Azoknak az embereknek az esetében, akik hajlamosak önmagukat háttérbe szorítani és önmagukat elhanyagolni, kérdéses lehet, hogy jár-e nekik én-idő. Viszont az igény rá, mint minden emberben, bennük is lehetséges.
Ha az a hiedelmem, hogy én nem számítok igazán, akkor nagy valószínűséggel olyan emberekkel veszem körbe magam, akik ezt be is fogják bizonytani. Ilyenkor mindent megteszünk a szeretteinkért, és önmagunkra kevésbé figyelünk, olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem. Sajnos ennek is nagy ára van. Nem kell feláldozni önmagunkat másokért, mert titkon arra képezzük az embereket, hogy ne törődjenek velünk.
Milyen elfoglaltságok azok, amelyek beleférnek az én-időbe, mi az, amit az én-időben csinálhatunk?
Olyan tevékenységeket javaslok, amelyek feltöltenek és örömet okoznak. Van, hogy a belső fejlődés a prioritás, van, hogy az egészségünk vagy éppen a szépségünk. A lényeg az, hogy töltődjünk. Ha pihenésre van szükségünk, sokat adhat egy jó könyv, egy kozmetikus vagy egy masszázs is.
De sokat adhatnak a reggeli rituálék, mint például, ha jógával és meditációval indítunk. Úgy kezdeni a napot, hogy befelé figyelünk a lehető legjobb dolog. Akár már 20-30 perc is csodákra képes, ennyi idő mindenkinek jár.
Mennyi én-időre van szükségünk?
Ez nagyon szubjektív. Mindenki másképp működik, és mindenkinek más lehetőségei vannak. Ami fontosabb, inkább a rendszeresség. A napi rituálék, amikor találkozhatunk önmagunkkal, amikor fejlődhetünk.
Képek forrása: Jeffjohsonsstories.com, traveler.es