A túlsúly a lakosság nagy részének problémát okoz. A probléma hátterére számtalan magyarázat létezik, kezdve az elégtelen mozgástól, a helytelen táplálkozáson át az öröklött hajlamig. Ezeken túl azonban van mindennek lelki háttere is, amit érdemes átgondolnia minden érintettnek.
Bánatunkban eszünk
Nagyon gyakori jelenség, hogy ha valami bánat ér bennünket, akkor azt evéssel, főleg édességgel próbáljuk csillapítani.
Legyen az szerelmi bánat, munkahelyi stressz vagy egy veszekedés, sokan azonnal az édességet kívánjuk, és ezzel vigasztalódunk meg.
A bánat pedig sokszor éppen a túlsúlyunk miatt van, de furcsa mód mégis eszünk.
Az evés, mint sikerdíj
Az evés nagyon gyakran a jutalmazás eszköze is.
Vagyis ha valamiben sikereket értünk el, akkor azt vagy nagy családi ebéddel, vagy otthoni édességmajszolással ünnepeljük.
A legveszélyesebb természetesen az, amikor a fogyókúrában elért sikereinket honoráljuk ilyen módon, vagyis a ledolgozott kilókat éppen azok visszaszerzésével ünnepeljük.
Védőpáncél
Több elmélet is fűződik ahhoz, hogy a zsírpárnák növesztése egyben egy védekezési mechanizmus is.
Vagyis mintegy felvértezzük magunkat a kritikák és a bántalmak ellen, és egy valódi pajzsot hordunk magunkon, ami oltalmazza a belül élő törékeny és érzékeny személyiséget.
Gyerekkor
Sokan már a gyerekkorban magukra növesztik ezt a védőpáncélt. Igaz, hogy a gyermeki kommunikáció őszinte, de ezáltal egyben könnyen bántó is lehet egy érzékeny kisgyerek számára.
Az a gyerek, akit a kövérsége miatt csúfolnak, az jellemzően még többet eszik, ezzel is védekezve a kritikák és a kirekesztés ellen, egyben álszeretetet és odafigyelést adva saját magának.
Szeretetpótlás
Az édesség fogyasztása a szeretetpótlás egyik legtipikusabb megnyilvánulása. Úgy érezzük, hogy kapunk valamit, ezért tömünk magunkba minél több ételt, sokszor akár válogatás nélkül is.
Az igazság azonban az, hogy ilyenkor nem ételre, hanem odafigyelésre és megértésre, törődésre vágyunk.
Ragaszkodunk hozzá
A fogyókúra sikertelensége tehát sok szakértő szerint gyakran nem véletlen.
Nem csak az életstílusunkat és a táplálkozási módunkat szoktuk meg, de egyben az évek során ahhoz is hozzászoktunk, hogy van egy védőpáncélunk.
Ezért is nehéz megszabadulnunk tőle, hiszen hiába zavar bennünket, a védettség érzése sokszor erősebb ennél.
