Néhány éve még kézenfekvőnek gondolhattuk, hogy ha elhízottak a szülők, akkor elhízottak lesznek a gyermekek is, hiszen „ilyen a genetika”.
Ehhez képest ma már tudjuk, hogy a genetika 10-20%-ban felelős csak a testalkatunkért, egyes kutatók szerint pedig még ennél is kisebb az arány. Tehát például a szülői minták is sokat nyomnak a latban.
De akkor mivel magyarázható a családi túlsúly?
Nagyon úgy fest, hogy rendkívül komoly mintákat adunk át nem csupán a szociális megnyilvánulásaink, a családi életünk során, hanem az étkezési rutinjainkkal is. A gyerekek figyelnek, tanulnak, és azt látják normálisnak, követendőnek és ideálisnak, amit tőlünk tapasztalnak. Érthető módon azokat az ételeket fogják preferálni, amikhez hozzászoktatjuk őket és azokat a rutinokat másolják, amiket mutatunk számukra.
Ez azt jelenti, hogy ha a helytelen életmód miatt a szülők túlsúlyosak, akkor nagyon nagy az esély arra, hogy a gyerekek is súlyfelesleggel küszködnek majd.
Lehet, hogy ez nem látszik még kisgyermekkorban, hanem majd kicsit később alakul ki. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy jóval korábban megjelenik a súlyfelesleg, mint a szülők esetében. Ez azért olyan nagyon kockázatos, mert a gyermekkorban kialakult zsírsejtek száma érdemben nem fog változni, csupán a méretük az, ami időről időre átalakul.
Mit is takar ez? Az a kisgyermek, aki már élete első néhány évében elhízott, sokkal nehezebb fogja őrizni az egészséges testsúlyát felnőttként – ha egyáltalán valaha el tudja érni.
Ezek a gyermekek valóban hajlamosabbak lesznek a hízásra, de nem azért, mert ilyen genetikát örököltek. A hízás oka, hogy olyan sok zsírsejtet halmoztak fel, amik megnehezítik számukra a felesleg leadását. Amennyiben ehhez még hozzávesszük a látott szülői mintákat, pl. az esti nassolást, a mozgásszegény életmódot, a stressz-evést, vagy az egészségtelen, zsíros és finomított ételek fogyasztását, akkor aligha meglepő, ha a társadalmunk egyre csak hízik és hízik.
Nem csak azok fogyókúráznak, akiknek kellene
Az Egyesült Királyságban végzett kutatás szerint az elmúlt 20 évben közel megháromszorozódott azoknak a gyerekeknek a száma, akik diétáznak. Kiderült az is, hogy ez az arány az egyébként egészséges testsúllyal rendelkező gyermekekre igaz.
Elmondhatjuk, hogy az egészséges gyermekek között is egyre több az olyan, aki már az általános iskolában elégedetlen a testével.
Mi lehet azokkal, akik túlsúlyosak? Ők vajon hogy érzik magukat? Alighanem rosszul, hiszen nem „csak” a csúfolással kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy izzadékonyabbak, nehezebben, kényelmetlenebbül férnek el a padokban, rosszabb teljesítményt produkálnak a fizikai igénybevételek során.
„Az evészavarok gyakorisága is jelentősen megnőtt” – közölték a kutatók az Archives of Disease in Childhood című folyóiratban.
Kik azok a gyermekek, akik hajlamosabbak a fogyókúrára?
Az Oxfordi Egyetem csapata 34235, 8-17 éves fiatalt vizsgált 1997-2016 között. Megállapították, hogy ez idő alatt minden ötödik 8-12 éves, valamint minden harmadik 13-17 éves gyermek próbált meg fogyókúrázni, köztük olyanok is, akik erre a BMI alapján nem szorultak volna rá.
Az adatokból kiderült az is, hogy a fogyókúrával leggyakrabban a lányok próbálkoznak. Nagyobb arányban azok, akik etnikai kisebbségből, vagy alacsonyabb jövedelmű háztartásból származnak, illetve a növekvő életkor is kockázati tényező.
Mi várható a jövőben?
A kutatók szerint egyértelmű nőni fog ez a tendencia, ugyanis növekszik az elhízott gyermekek száma is. Csak az Egyesült Királyságban minden harmadik gyermek túlsúlyos. A gyermekkori elhízás növekedése egybeesik a fogyási kísérletek növekedésével is. Hiába vált az ottani kormány egyik egészségügyi prioritásává az, hogy a felnövekvő generáció ne szenvedjen ettől a problémától.
A felmérések alapján az elmúlt években minden kategóriában nőtt a fogyni vágyó gyermekek aránya, de brutális az emelkedés a valóban súlyfelesleggel küzdők esetében. A túlsúlyosakat tekintve az arány 9%-ról 39%-ra ugrott, az elhízottak esetében pedig 33%-ról 63%-ra. A probléma tehát nyilvánvaló és látható azok számára, akik küszködnek a pluszkilókkal és ezt a szülőknek is látniuk kell(ene).
„Aggodalomra ad okot, hogy a fogyási szándék növekedésével párhuzamosan potenciálisan nem nő a száma azoknak, akik érdemben segíthetnének a súlykontrollban a gyermekek és a szülők számára”
– mondták a szakértők.
Hozzátették azt is, hogy a fiatalok elhízásának kezelésére irányuló politikáknak érzékenyebbnek kellene lennie annak érdekében, hogy ne gyakoroljanak nyomást azokra a gyerekekre, akik esetében egyáltalán nem indokolt a fogyás.
A szülőkön pedig hatalmas a felelősség, mert az egészséges étkezési rutinok kialakítása, az ideális testsúly megőrzése egy olyan befektetés, ami egész életében elkíséri a gyermekeket. Ez pedig alapjaiban határozza meg az önképüket, a betegségekre való hajlamukat. Sosem késő új rutinokat, szokásokat bevezetni, ösztökélni a fiatalokat a helyes útra. Az viszont tény, hogy az évek múlásával egyre nehezebb a kihívás. Különösen akkor, ha a család nem változtat, csupán a gyerekektől várjuk el az alkalmazkodást.