Ehhez képest ma már tudjuk, hogy a genetika 10-20%-ban felelős csak a testalkatunkért, egyes kutatók szerint pedig még ennél is kisebb az arány. Tehát például a szülői minták is sokat nyomnak a latban.
De akkor mivel magyarázható a családi túlsúly?
Nagyon úgy fest, hogy rendkívül komoly mintákat adunk át nem csupán a szociális megnyilvánulásaink, a családi életünk során, hanem az étkezési rutinjainkkal is. A gyerekek figyelnek, tanulnak, és azt látják normálisnak, követendőnek és ideálisnak, amit tőlünk tapasztalnak. Érthető módon azokat az ételeket fogják preferálni, amikhez hozzászoktatjuk őket és azokat a rutinokat másolják, amiket mutatunk számukra.
Ez azt jelenti, hogy ha a helytelen életmód miatt a szülők túlsúlyosak, akkor nagyon nagy az esély arra, hogy a gyerekek is súlyfelesleggel küszködnek majd.
Lehet, hogy ez nem látszik még kisgyermekkorban, hanem majd kicsit később alakul ki. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy jóval korábban megjelenik a súlyfelesleg, mint a szülők esetében. Ez azért olyan nagyon kockázatos, mert a gyermekkorban kialakult zsírsejtek száma érdemben nem fog változni, csupán a méretük az, ami időről időre átalakul. Olvass még a témában
Mit is takar ez? Az a kisgyermek, aki már élete első néhány évében elhízott, sokkal nehezebb fogja őrizni az egészséges testsúlyát felnőttként – ha egyáltalán valaha el tudja érni.
Ezek a gyermekek valóban hajlamosabbak lesznek a hízásra, de nem azért, mert ilyen genetikát örököltek. A hízás oka, hogy olyan sok zsírsejtet halmoztak fel, amik megnehezítik számukra a felesleg leadását. Amennyiben ehhez még hozzávesszük a látott szülői mintákat, pl. az esti nassolást, a mozgásszegény életmódot, a stressz-evést, vagy az egészségtelen, zsíros és finomított ételek fogyasztását, akkor aligha meglepő, ha a társadalmunk egyre csak hízik és hízik.
