Két olyan tényezőről beszélünk, amik tökéletesen leveszik a vállaidról a felelősséget, ám teljesen megmérgezik a jelenedet, és a jövődet egyaránt. Azzal, hogy múltbéli problémákon agyalsz, nem tudsz továbblépni, fejlődni, tehát nem vagy önmagad. Ennél rosszabbat aligha tehetnél, elvégre, ha valamin, akkor azon garantáltan nem tudsz változtatni, ami már megtörtént. Jó, ha ezt minél előbb elfogadod és tudatosítod, mert belülről teljesen felemésztenek a lezáratlan sérelmek.
Az pedig, hogy másokat hibáztatsz, szintén arra utal, hogy elveszítetted a kapcsolatot benső valóddal. Hiszen, ha elfogadod, hogy mások és a körülmények alakítják a sorsodat, akkor ahhoz a legkisebb szükség sincs a saját, egyedi személyiségedre. Olyan leszel, amilyennek mások látni akarnak, olyanná formálnak, amilyenné csak szeretnének.
Tény, hogy mindenkivel történnek olyan dolgok, amikre nincsen befolyásunk, ráhatásunk. A kérdés csak az, mit hozunk ki ezekből a helyzetekből: feladjuk az egyéniségünket és másokra hárítjuk az összes felelősséget, vagy a lehető legeredményesebb végkimenetelre törekszünk, és megőrizzük önmagunkat.
