A napokban hallgattam egy előadást, amiben Dr. Máté Gábor azt fejtegette, hogy nagyon sok ember iszonyúan toleráns, odafigyelő és kedves – másokkal. De mi a helyzet saját magunkkal? Vajon a saját problémáinkat is annyira jelentősnek tartjuk, mint szeretteink gondjait? Vagy esetleg te is abban a cipőben jársz, mint a nők többsége? A szerelmedet és a szüleidet nyomban orvoshoz cipeled a legapróbb probléma felmerülésekor, te viszont el sem mondod senkinek, ha panaszod van… Ismerős a helyzet? Akkor ez a cikk neked szól!
2/5 Bánkódsz a múlton és másokat hibáztatsz
Két olyan tényezőről beszélünk, amik tökéletesen leveszik a vállaidról a felelősséget, ám teljesen megmérgezik a jelenedet, és a jövődet egyaránt. Azzal, hogy múltbéli problémákon agyalsz, nem tudsz továbblépni, fejlődni, tehát nem vagy önmagad. Ennél rosszabbat aligha tehetnél, elvégre, ha valamin, akkor azon garantáltan nem tudsz változtatni, ami már megtörtént. Jó, ha ezt minél előbb elfogadod és tudatosítod, mert belülről teljesen felemésztenek a lezáratlan sérelmek.
Az pedig, hogy másokat hibáztatsz, szintén arra utal, hogy elveszítetted a kapcsolatot benső valóddal. Hiszen, ha elfogadod, hogy mások és a körülmények alakítják a sorsodat, akkor ahhoz a legkisebb szükség sincs a saját, egyedi személyiségedre. Olyan leszel, amilyennek mások látni akarnak, olyanná formálnak, amilyenné csak szeretnének.
Tény, hogy mindenkivel történnek olyan dolgok, amikre nincsen befolyásunk, ráhatásunk. A kérdés csak az, mit hozunk ki ezekből a helyzetekből: feladjuk az egyéniségünket és másokra hárítjuk az összes felelősséget, vagy a lehető legeredményesebb végkimenetelre törekszünk, és megőrizzük önmagunkat.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!