Mostanában azon kaptam magam, hogy minél rosszabbul érzem magam a bőrömben, annál több ruhát vásárolok. Arra kellett rájönnöm, hogy ezzel próbálom eltakarni és elfeledni azt, hogy itt-ott szükségem lenne több izomra, több tartásra, több erőre. Sajnos ezek a ruhák csak ideig-óráig tettek boldoggá. Mindig jött az a rövid „wow” érzés, aztán pár nap múlva eltűnt és újra vásárolni akartam. A végén pedig mindig ugyanoda jutottam vissza, hogy nem érzem magam jobban. Itt jött el az a pont, amikor eldöntöttem, hogy végre újra a kezembe veszem az irányítást, és eljárok pilates órákra. Ha kíváncsi vagy, milyen változás jött ezután, olvass tovább.
A felismerés, amit nem akartam kimondani
Sokáig azt hittem, hogy ha „jobban öltözöm”, akkor jobban is érzem majd magam. És ez részben igaz is, hiszen egy jó outfit tényleg adhat egy kis önbizalmat. De nálam ez inkább egyfajta fedőréteg volt. Olyan, mintha mindig egy kicsit „szebb csomagolást” próbáltam volna adni valaminek, amivel valójában nem voltam elégedett. Egy ponton viszont feltűnt a minta, a szekrényem egyre jobban tele lett, én viszont nem lettem magabiztosabb. Sőt, néha pont ellenkezőleg, egy-egy új ruha csak még jobban ráirányította a figyelmem arra, hogy nem érzem jól magam benne.
