Ha hiszünk a feltételezésnek, miszerint a szerelem vak, akkor ebből kiindulva nagyon könnyen körülhatárolható lenne ez az érzés. Azonban ez talán a legellentmondásosabb érzésük mind közül. Mert mégis, hogyan bánthatnánk azt, akit szeretünk? Bár ilyen egyszerű lenne…
Mikor felszáll a rózsaszín köd
Amikor megismerünk valakit, akibe aztán menthetetlenül beleszeretünk, kevés dolog köti le ezenkívül a figyelmünket. Nem elég, hogy a nap minden percében rá gondolunk, de valósággal fáj, ha nincs a közelünkben. Vele akarunk lenni, megosztani a szép pillanatokat, melyeket a rózsaszín köd tartogat. Ez semmihez sem fogható érzés, ami még a leghitetlenebbeket is állandó mosolyra fakasztja.
Ebben a szakaszban senki más nem létezik a szerelmesek számára, csak ők vannak a világ ellen.
Még a legjobb pasik és csajok is láthatatlanná válnak számukra, ami csak még közelebb sodorja őket egymáshoz. Imádják egymás furcsa kis szokásait és képesek olyan kompromisszumokra is, melyekre előtte talán soha. Aztán, ahogy száll fel a köd, úgy múlnak el ezek a hatalmas érzelmi löketek és az alkalmazkodóképességük is.
Lesz még ugyanolyan?
Hosszantartó párkapcsolatból leginkább az a vibrálás hiányzik, ami az elején annyira intenzív volt. Azzal mindenki szembesül, hogy aki tartós és mély kapcsolatot szeretne, nem tud folyamatos vibrálásban élni, egyszerűen elmúlik idővel. Ezt helyettesíti valami sokkal mélyebb és valóságosabb dolog, amit egyesek képtelenek elfogadni, mert ez nem elég éltető számukra.
Elfogadni a tényt, hogy már nem lesz olyan, mint a kapcsolat elején, egyfelől szomorú, de ha megtapasztaljuk, hogy akár jobb is várhat ránk, már nem is olyan rossz felállás.
Sok múlik azon, hogy ki milyen személyiség, kit mi tesz boldoggá és mennyire éli szenvedélyesen az életét. Az igazi hedonisták jellemzően sokkal nehezebben élik meg, ha egy kapcsolat elkezd életszerűvé, kicsit szürkévé válni. Számukra ez inkább kudarcélmény, mintsem öröm, hogy igazi társra leltek. Nehéz egy ilyen ember mellett megállapodni, hiszen mindig is keresni fogja azt a fajta lángot, amit megkapott egy kapcsolat elején.
Szeretlek, de…
Az első félrelépés mindig meghatározó.
Habár számtalan motivációja lehet, a végkimenetel egyezik. Sokkal könnyebb lenne, ha a megcsalás csak veszekedésből és tányércsapkodásból születne, valamivel talán érthetőbb is. Ám az igazság és a valóság azt mutatja, hogy még szerelemben, szeretetben sem lehetetlen egyeseknek a félrelépés. Ilyenkor persze joggal teszi fel a kérdést a másik fél, hogy akkor mégis mit ronthatott el, de szinte teljesen felesleges ennek a felkutatása.Néha az ok nem is róla szól, kizárólag a csalfa félről és az ő lelkiállapotáról.
Egyesek telhetetlenek, akiknek nehéz kielégíteni étvágyukat minden téren. Ez többről szól, mint puszta szexualitásról, minden kell nekik. A kezdeti vágy, a lopott pillantások, az izgalom, minden, amit már egy jól bejáratott kapcsolat nem adhat meg számukra.
Ám joggal adódik a kérdés, hogy mindezek mellett megfér-e a szerelem. Azt mondják, a megcsalás döntés kérdése és ez abszolút igaz. Azonban néha az ember képes nagyon rosszul dönteni, vagy akár önző módon. Mert néha mindannyian szeretjük érezni a rajongást, varázslatot és izgalmat. Még akkor is, ha valakit nagyon szeretünk. Ez még mindig nem jogosít fel senkit a félrelépésre, de nem is ágyaz meg az örök hűségnek.