„Amíg vártam, hogy felszállhassak a New Yorkból Dakarba tartó gépre, egy színes ruhákat és rikító fejfedőt viselő nő lépett hozzám a reptéren, és megkérdezte, használhatja-e a mobiltelefonomat. Miközben zavartan mosolyogtam, és habozva azon tűnődtem, milyen furcsa dolog ilyesmit kérni egy idegentől, egy hasonló ruházatot viselő nő lépett mellénk, és mindenféle teketóriázás nélkül átnyújtotta a mobiltelefonját.
Az ehhez hasonló tapasztalatok az egész szenegáli utamat végigkísérték, és gyorsan rájöttem, hogy nem szokatlan vagy különös kérésekbe futok bele. Ez volt a találkozásom teraangával” – írja Colette Colman, a BBC szerzője egy beszámolójában.
Szenegál a „Teraanga földjeként” ismert. Az útikalauzok gyakran vendéglátásként fordítják ezt a wolof szót, de ez egy elég laza fordítás – mondta Pierre Thiam, szenegáli séf és a New York-i Teranga étterem társalapítója. „Ez valójában sokkal összetettebb ennél. Ez egy életmód. ” Olvass még a témában
„Látogatóként gyorsan észrevettem, hogy ez az érték a szenegáli mindennapi élet számos aspektusát áthatja” – írja Coleman.