„A teraanga hangsúlyozza a szellem nagylelkűségét és az anyagi javak megosztását minden találkozás során – akár idegenekkel is.
Az anyósom kidobta az összes főztömet a hűtőből
Ez egy olyan kultúrát épít, amelyben nincs „más”. Azáltal, hogy így adunk mindenkinek, nemzetiségtől, vallástól vagy osztálytól függetlenül, erősödik az érzés, hogy mindenkit szívesen látnak és mindenki biztonságban van.”
A szerző beszámol arról is, hogy amikor szenegáli munkája során a kollégáival ebédelni ment, milyen meglepő természetességgel tolták felé a zöldséges tálakat, tudván, hogy vegetariánus, és mennyire váratlanul érte, amikor a strandon vadidegen gyerekek a legnagyobb természetességgel ugrottak a karjaiba egy-egy erősebb hullám elől. Ekkor tudatosult benne, mekkora különbséget jelent abban a szellemben nevelkedni, hogy bárkihez, akár idegenekhez is fordulhatunk segítségért, mert tárt karokra találunk.
Annak ellenére, hogy a teraanga mennyire jelen van a szenegáli mindennapokban, eredete továbbra is rejtély. A történészek abban egyetértenek, hogy évszázadok óta a régió kultúrájának szerves része, és jóval az 1659-től 1960-ig tartó 300 éves holland, brit és francia gyarmati uralom előtti időkben is így volt már ez. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
