„A teraanga hangsúlyozza a szellem nagylelkűségét és az anyagi javak megosztását minden találkozás során – akár idegenekkel is.
A reptéren mondta ki, hogy nem jön velem: egy szakítás a beszállókapu előtt
Ez egy olyan kultúrát épít, amelyben nincs „más”. Azáltal, hogy így adunk mindenkinek, nemzetiségtől, vallástól vagy osztálytól függetlenül, erősödik az érzés, hogy mindenkit szívesen látnak és mindenki biztonságban van.”
A szerző beszámol arról is, hogy amikor szenegáli munkája során a kollégáival ebédelni ment, milyen meglepő természetességgel tolták felé a zöldséges tálakat, tudván, hogy vegetariánus, és mennyire váratlanul érte, amikor a strandon vadidegen gyerekek a legnagyobb természetességgel ugrottak a karjaiba egy-egy erősebb hullám elől. Ekkor tudatosult benne, mekkora különbséget jelent abban a szellemben nevelkedni, hogy bárkihez, akár idegenekhez is fordulhatunk segítségért, mert tárt karokra találunk.
Annak ellenére, hogy a teraanga mennyire jelen van a szenegáli mindennapokban, eredete továbbra is rejtély. A történészek abban egyetértenek, hogy évszázadok óta a régió kultúrájának szerves része, és jóval az 1659-től 1960-ig tartó 300 éves holland, brit és francia gyarmati uralom előtti időkben is így volt már ez. Olvass még a témában
Rá akartam szólni a tinédzserekre a buszon, de nem mertem – ahogy senki más sem
„Úgy viselkedett, mintha a szolgái lettünk volna” – Idegenvezetők mesélnek a legpofátlanabb turistákról
Mit tud a Minden történetnek két oldala van, a Netflix idei eddigi legnézettebb, 104 milliószor megtekintett sorozata?
Mások megalázásán szórakozunk – tényleg erre valók a tehetségkutatók?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
