A gyermekek között nem ismeretlen fogalom a csúfolódás, zaklatás – sajnos. Csak kevesen vannak, akik a komplett gyerekkorukat megússzák úgy, hogy nem esnek áldozatául semmilyen szóbeli, vagy tettleges bántalmazásnak.
Sosem volt könnyű ezeket az élethelyzeteket és életkorokat átvészelni, de manapság különösen nehéz. Mindenki őriz magában fájdalmas emlékeket – én is. Ám ezekre lehet, hogy csak én emlékszem, azok, akik elkövették, talán azóta sem gondoltak rá.
És sajnos abban is biztos vagyok, hogy én is viselkedtem úgy, hogy megbántottam másokat, miközben mindez fel sem tűnt. Azonban azok a gyerekek, akik napjainkban élik kiskamasz- vagy kamaszkorukat, egy másik, jóval veszélyesebb területtel is megküzdenek: az online élettel.
Cyberbullying – és amit a fogalom takar
Az online zaklatás a cyberbullying elnevezést kapta a szakértőktől, és számos formában felbukkanhat: az áldozatról az engedélye nélkül készíthetnek fotót, vagy a saját képét alakíthatják át, mémesítve őt. Tudta nélkül továbbküldhetik másoknak azt a fényképét, amit bizalmasan készített egy adott személy számára. Kifényképezhetik egy privát beszélgetését, de akár össze is vághatják úgy, mint ha ő írta volna, hangfelvételt készíthetnek róla és így tovább.
Régen csak szóbeszéd, pletyka szinten terjedtek a gyerekek számára lényeges, magánéleti kérdések, most azonban minden kikerülhet a közösségi oldalakra, vagy éppen oda-vissza küldözgethetik egymásnak a kortársak. Ez természetesen a magánszféra súlyos sárba tiprása, amivel szemben gyakorlatilag meg van kötve a kezünk.
A gyerekek kiszolgáltatottak, de a felnőtteknek is kevés eszköz van a kezükben, hogy fellépjenek az online zaklatás ellen.
Részben azért, mert a mai szülők nagy része még kevésbé mozog otthonosan ezeken a platformokon, részben pedig azért, mert gyakran valóban nehéz felismerni az online zaklatást és még nehezebb érdemben tenni ellene.
Milyen jelei vannak az online zaklatásnak?
A legtöbb szülő észreveszi a gyermekén, ha zaklatott, ez viszont most nehezített pálya, hiszen a pandémia miatt megváltoztak a körülmények. A zaklatott lelkiállapotot ráfoghatjuk arra, hogy a gyermekek – mindenki máshol hasonlóan – egyszerűen besokalltak.
Amikor valami nincs rendben az iskolában és zaklatják a gyermeket, akkor ő egyértelműen megpróbálja kihúzni magát a kötelessége alól. Jelenleg azonban sok helyen eleve nem nyitnak ki az iskolák, az oktatás digitális formában zajlik. Fel sem tűnik, hogy a gyermek kerülni próbálja az osztályát, vagy éppen a kortársait. Erre nincs is szüksége: nem találkozik személyesen a többiekkel.
Kézenfekvő jel tehát, ha a gyermek elzárkózik az iskolába járástól, esetleg ellógja az órákat.
Ehhez fizikai tünetek is társulnak, amik attól függetlenül jelentkezhetnek, hogy digitális oktatás van-e érvényben. Ilyen a hasfájás, a fejfájás, a hányinger, a hányás, a levertség és persze a teljesítmény romlása.
A zaklatottság természetesen nem csak fizikai tünetek formájában nyilvánulhat meg. Gyakran csatlakozik hozzá az alvászavar és az étkezési szokásban beállt változások. A koplalás éppúgy lehetséges, mint a túlevés, az édességek, a nassolás felé fordulás.
A gyermek ingerlékennyé, szomorúvá válik, aggodalmaskodik, kapkod, szétszórt lesz és elveszti a motivációját, többek között nem akar hódolni a hobbijának sem. Furcsa szokásokat vesz magára, megváltozik, érezhetően másként viselkedik, mint ahogy az tőle megszokott.
Mit tehet a szülő?
A legrosszabb a fenyegetés, az állandó kérdezősködés, a szülői hatalmaskodás, mert ez további ellenállást szül a gyermekben. Azt érezheti, sem otthon, sem a külvilágban nem lel megnyugvásra – és extraként még az online térben is bántalmazzák. Nem megoldás az sem, ha szülőként korlátozod a hozzáféréseit az online felületekhez, vagy büntetésbe küldöd. Ezzel csak az egekbe szökhet a feszültsége, hiszen nem tudja, mi történik a háta mögött, holott ő van a középpontban.