Család / Életmód

Gonosz gyerekek? Igen, sajnos léteznek!

Gonosz gyerekek? Igen, sajnos léteznek!

Amikor a gyermekem sírva jön haza az iskolából, mindig összeszorul a gyomrom, gyorsabban kezd verni a szívem, olyan gondolataim támadnak, amelyeket talán most nem írnék le. Ha valaki egy kicsit is más, új, nem megszokott, kisebb, nagyobb, alacsonyabb, magasabb, szóval nem átlagos, akkor könnyen lehet, hogy csúfolódás tárgya lesz. Ez sem a gyermeknek, sem a szülőknek nem jó időszak, viszont azonnali megoldásért kiált.

Egy barátnőm kislánya nemrég új iskolában kezdett tanulni. Egy egész tanév erejéig kiközösítette őt az osztály, mert a tanárok kérdéseire jól válaszolt, szeretett tanulni. Ő volt a stréber, új gyerek, akin ki lehetett tombolni az indulatokat. Egy másik ismerősöm arra panaszkodott, hogy a gyermekét a sportcsapatban közösítik ki, mert alacsonyabb a többieknél.

A gyermek teljesen megváltozott, hallgatag lett, és nem egyszer sírt az edzések után.

Az anyuka ebből vette észre, hogy valami komoly gond lehet a háttérben, hiszen az ő mindig mosolygós, vagány kisfiából egy gyökeresen más személyiségű kisgyerek lett. Az edző és a szülők együttes ereje kellett ahhoz, hogy a kisfiú komolyan vegye saját magát, és kiálljon magáért. Mára népszerű tagja a csapatnak, nincsenek problémák. Ehhez azonban szükség volt a kölcsönös pozitív hozzáállásra.

Sajnos az a nagy igazság, hogy az iskolai bántalmazás, kortárs zaklatás mindig is jelen lesz. Mindig találkozni fogunk csúfolódó gyerekekkel, síró áldozatokkal, cikizéssel. Legtöbbször ennek a célja az, hogy a gyerekek egymás között lemeccseljék, ki a népszerűbb az osztályban, a közösségben. Azok a gyerekek, akiknek semmilyen önértékelési problémájuk nincs, magukat a többiek fölé helyezik, és a legnépszerűbbek akarnak lenni. Attól sem riadnak vissza, hogy társaikat megszégyenítsék mások előtt. Azok a gyermekek pedig, akiknek nincs minden rendben az önértékelésükkel, azért válhatnak maguk is csúfolódókká, zaklatókká, mert az iskolai közösségen kívüli életük nem igazán stabil. Megpróbálják hát gyengébb osztálytársaik felett gyakorolni hatalmukat.

Általában a bántalmazó gyermek maga is segítségre szorul, csak valahogy későn hallják meg, nem veszik észre, hogy amit csinál, az segélykiáltás.

1 2 3 4

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást