„Már megint szakítottatok? Nem lehet, hogy valami nem stimmel veled?”
Egy szakítás mindkét fél számára megterhelő és nem feltétlen szeretik ilyenkor az egykori szerelmesek a témát feszegetni. A legjobb barátoknak, családnak talán megnyílnak, de még tőlük sem jó olyat hallani, hogy csakis a mi hibánk a szakítás. Sőt, senkitől nem jó ilyet hallani a legnagyobb szívfájdalom kellős közepén. Elég lenne csak néhány bíztató mondat, egy ölelés és annak tudatosítása, hogy minden rendben lesz, mert a nagy Ő még vár ránk valahol.
„Vigyázz, mert kifutsz az időből!”
Teljesen mindegy, hogy milyen élethelyzetben mondják, az egyik legudvariatlanabb kijelentés. A mókás az egészben, hogy általában számunkra jelentéktelen személyektől halljuk vissza leggyakrabban. A nők talán fokozottabban ki vannak téve ennek az egésznek, hiszen a mi biológiai óránk ketyeg olyan gyorsan. Szerintem minden nő tisztában van az idő múlásával, nem kell még őket külön emlékeztetni rá. De egyéb élethelyzetekben sem túl nagy mentőöv, inkább csak pánikot okoz ez a mondat.
Olvass még a témában
„Pedig olyan sokra vihetted volna!”
Mégis ki dönti el, hogy boldogok vagyunk az életünkben? Csakis mi, saját magunk. A mi dolgunk rálelni azokra a dolgokra, melyek örömöt okoznak számunkra úgy, hogy ne érdekeljen mások véleménye. Ha téged a sminkelés, öltözködés, olvasás, utazás, főzés, vagy bármi egyéb tesz boldoggá, akkor azt kell csinálnod. Teljesen mindegy, hogy egykor a rokonaid orvosi pályát szántak neked, ha nem abban tudsz kiteljesedni. Az ilyen kéretlen mondatokat pedig tedd oda, ahova valók….a kukába.
