„Belenéztél a tükörbe, mikor megvetted ezt a ruhát?”
Talán mindenkinek ismerős érzés, mikor egy ruhában jól érzi magát. Amikor semmi oka aggodalomra, mert tudja, hogy aznap nagyon összerakta magát. Aztán kilép az utcára, belebotlik egy-két ismerősbe, aki közül az egyik elejt egy ilyen kedves megjegyzést. Az a helyzet, hogy még a legjobb passzban is érinthet rosszul valakit ez a mondat, pláne, ha az illető alapvető önbizalomhiánnyal küzd. Még akkor is, ha a kérdező így gondolja, semmi értelmét nem látom, hogy ehhez hasonló kérdéseket feltegyünk másoknak, hiszen nem csak udvariatlan, de egyenesen gonosz megjegyzés.
„Látszik, hogy boldog vagy! Jól kikerekedtél!”
Miért egyenértékű még mindig a súlygyarapodás a boldogságunk állapotával? Egyáltalán nem következik egyik a másikból. Mégis, vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy joguk van ezt úton-útfélen megjegyezniük másoknak. Mindezt úgy, hogy nem tudják pontosan, hogy mi zajlik a háttérben. Lehet, hogy az illető komoly hormonproblémákkal küzd, esetleg hormonterápiára van szüksége a teherbeeséshez, netalántán csak jól érzi magát a bőrében és nem zavarja egy-két plusz kiló. Teljesen mindegy, mert ez az ő magánügye, amihez senkinek semmi köze.
Olvass még a témában
„Sajnálom, hogy nem sikerült a terved. Mi lehet a baj veled?”
Az egyik legrosszabb érzés, mikor eltervezünk valamit és nem sikerül. Hibáztatjuk az univerzumot, a környezetünket, de leginkább magunkat. Ilyenkor mindig jóleső érzés hallani, hogy nem érdemes feladnunk, tovább kell próbálkoznunk és még néhány dicsérő szó is jól jöhet. De semmiképp sem szeretünk ilyenkor mások szemében is „hibás árucikként” feltűnni. Legfőképpen azért, mert az önostorozás nekünk is megy, nem kell, hogy más is emlékeztessen rá. Azonban, aki kellő érzelmi intelligenciával rendelkezik, nem is fog ilyen kérdésekhez folyamodni.
A cikk folytatódik, lapozz!
