Az, hogy a követelmények hova szálltak el a kilencvenes évek óta, egyszerűen hihetetlen! Borzasztó, hogy egy gimnázium már csak a kitűnő tanulók közül válogat, és a gyerekeknek már nem nagyon van más témájuk csak az, hogy hányas lett a dolgozat, és kit hova fognak felvenni, ha nem ötös, csak négyes.
Az iskola már nem az a hely, ahol a srácok jól érzik magukat, hanem az, ahol a túlélésükért küzdenek. De miért? Ha tudnák, hogy egyáltalán nem az az élet legfontosabb momentuma, hogy melyik középsuli mondja rá az áment a felvételire, az nagyon jó volna.
A lóversenyt a felnőttek rendezik
Már hetedikben elkezdődik a nyomás a felnőttek irányából a gyerekek felé. Már hetedikben előkészítőre kell járni, mert ha nem, akkor biztosan nem vesznek fel sehova. Te, én, és minden felnőtt pontosan tisztában van azzal, hogy ennek nincs akkora jelentősége a további életünkre nézve. Olvass még a témában
Nagyon kevesen vannak azok, akik a középiskolában megszerzett tudásuk és tapasztalatuk mentén élik az életet. Pont ezért teljesen őrült dolog lóversenyt rendezni a kamaszoknak, és stresszelni minden hetedikest, nyolcadikost.
Ennek ellenére a felnőttek, ha tehetnék, még fogadásokat is kötnének az istálló kis lovaira, hogy ki, hol lesz befutó. Mindezt úgy, hogy ők már tudják a tutit. Az én közvetlen környezetemben is van egy csomó olyan ember, aki rendkívüli személyiség, fontos, jelentőségteljes munkája van, jó pénzt keres a megélhetéshez… és nem olyan középiskolába járt, ami az országos sorrend legtetején van.