A kritikus belső hang eredete
A legtöbb ember nem tudatosan választja ezt a hozzáállást. A belső kritikus hang általában valakié volt először, egy szülőé, tanáré, vagy fontos felnőtté, aki szigorú elvárásokat támasztott. Idővel ezt a hangot magunkévá tettük, és már nem is halljuk kívülről jövőnek. Azt hisszük, ez mi vagyunk. Azt hisszük, ez az igazság. De nem az. Ez egy megtanult minta, és mint minden megtanult minta, megváltoztatható.
Miért érzi magát „biztonságosnak” az önkritika?
Sokan azért kritizálják magukat ilyen keményen, mert valahol azt hiszik, ha ők mondják ki először a legrosszabbat magukról, akkor mások nem tudják megsebezni őket ugyanazzal.
Az önkritika egyfajta védekezési mechanizmus, ha te vagy a legszigorúbb bírád, akkor senki más kritikája nem érhet meglepetésként. Sokan összekeverik az önkritikát a motivációval.
Azt gondolják, ha keményen bánnak magukkal, az hajtja őket előre. A kutatások azonban ennek az ellenkezőjét mutatják, akik megbocsátani maguknak, azok gyorsabban talpra állnak, és hosszabb távon is jobban teljesítenek. Olvass még a témában
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
„Amikor épp feladtuk volna, akkor jött össze a baba” – Sikertörténetek több évnyi próbálkozás után
3 csillagjegy, akiknek különösen erős a hatodik érzékük
3 szabály, amit lefektettünk, mielőtt a gyerek megkapta az első háziállatát
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
