Védekező elterelés bekapcsolva
Ez a belső naptár bennem is meglepően erősen él. A legnehezebb veszteségeim mind az őszi hónapokhoz kötődnek, alig pár hét különbséggel. Sosem voltam a hideg évszakok rajongója, mindig is igazi nyári gyereknek tartottam magam, aki csak tavasszal ébred fel a téli álomból. Erre az amúgy is törékeny időszakra érkeztek meg az én „őszi traumáim”.
Ráadásul az ősz a legtöbb családban amúgy is a feje tetejére állít mindent, így természetesen nálunk is. Véget ér a nyári szabadságok gondtalansága, felpörög a munka, miközben ott van a gyerekek beszoktatása az óvodába, az iskolakezdés körüli logisztika és a sokoldalú, jól ismert megfelelési kényszer.
Az ember szinte észrevétlenül sodródik a napi teendőkkel, és a rohanásban kényelmesebb is a feladatokra figyelni, mint a saját belső világunkra. De vajon valóban a teendők viszik el a fókuszt, vagy tudat alatt mi magunk pakoljuk tele a mindennapjainkat, hogy még véletlenül se kelljen megállnunk és emlékeznünk? A túlhajszoltság tökéletes menedéknek tűnik a fájdalom elől – egészen addig, amíg a felhalmozott elfojtás ki nem kényszeríti a figyelmet. Olvass még a témában
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
„Ha nekem van hobbim: rossz anya vagyok, de ha a férjemnek, akkor ő a szenvedélyének él” – Kettős mérce a nemek között
Ilyen színeket viselnek a gazdagok? Ez a 4+1 árnyalat vonzza a legjobban a pénzt és a sikert
Nem akarok többé büszke lenni arra, hogy mennyi mindent kibírok
A feltörő érzéseket nappal még sikerül elnyomnom a teendőkkel, de éjszaka leáll a pörgés. Az utolsó gondolataim a veszteségeim körül forognak, és hajnalban ugyanezzel a nehézséggel ébredek. Az elmúlt napokban mindezt az tetőzte be, hogy az elhunyt szeretteim álmomban is velem voltak. Nincsenek rossz élményeim velük, nem kísértenek rémálmok. Szeretettel vannak jelen, ölelem, simogatom őket, szinte töltekezni tudok a jelenlétükből – csak aztán eljön a reggel, és fel kell ébrednem a hiányukra.
A szakirodalom szerint ez egyáltalán nem egyedi: az alvászavarok, a nyomasztó álmok vagy a hirtelen megnövekedett alvásigény tipikus kísérői az évfordulóknak. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor eldönti, hogy mélyebb lelki folyamatokról, szezonális fáradtságról van-e szó, vagy egyszerűen csak a rövidülő nappalok ritmusára reagál a szervezete… A fókuszvesztés, a fokozódó agyi köd, a motiváció hiánya, a szorongás, a fejfájás vagy éppen az emésztési panaszok is mind-mind a meg nem élt vagy fel nem dolgozott gyász jelei lehetnek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
