És most, hogy megint látom a sárguló leveleket, lassan, de egyre biztosabban feldereng előttem ugyanaz az utcakép – már értem, miért ébredek szorongva. Az „évfordulós hatás” egy teljesen természetes pszichológiai jelenség.
Ilyenkor a korábbi traumatikus élmények vagy a gyász intenzív negatív hullámokban, feszültségben vagy akár testi tünetekben tér vissza.
Ez a reakció szinte mindig tudat alatt munkál bennünk: előfordulhat, hogy fogalmunk sincs, miért vagyunk ingerlékenyek vagy szomorúak, amíg rá nem pillantunk a naptárra, nem kapunk egy régi emlékképet valamelyik applikációnktól vagy meg nem érezzük a családtagjaink megváltozott rezdüléseit. Ilyenkor minden, amit elfojtottunk, újra érezhetően megmozdul – a gyász és a trauma ugyanis mélyen elraktározódik az idegrendszerünkben.
Az agyunk és a testünk emlékszik a környezeti ingerekre: a sajátos őszi fényviszonyokra, a levegő illatára, az acél hűvös érintésére vagy a talpunk alatt ropogó avarra – az ismétlődő körülmények automatikusan felébreszthetik a korábbi stressz-választ. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
