Kevesebb az időnk, szűkebb a kapacitásunk a felesleges drámára, és egyre pontosabban érezzük, mikor lép be valaki a szobába úgy, hogy onnantól minden energiánk elszivárog.
A kapcsolati pszichológia szakirodalma évtizedek óta foglalkozik azzal, hogy nem minden emberi kötelék támogat egyformán: vannak barátságok, amelyek töltenek, és vannak, amelyek folyamatosan merítenek.
Az alábbi három típus a leggyakrabban emlegetett, és 30 felett különösen nehéz elviselni őket, mert ilyenkor már tudjuk, milyen érzés a valódi, kölcsönös figyelem. Olvass még a témában
1. Az energiavámpír, aki mindig csak panaszkodik
Van az a barát, akivel minden találkozás ugyanúgy indul: leül veled szemben, és onnantól harminc-negyven percig sorolja, mi ment rosszul az életében. Nem kérdez vissza, nem kíváncsi rád, a beszélgetés egyirányú utcává válik.
A szociálpszichológiában ezt gyakran nevezik társas ruminációnak: a folyamatos, megoldás nélküli panaszkodás nemcsak a panaszkodó hangulatát rontja, hanem átragad a hallgatóra is. Kutatások, amelyek a negatív érzelmi fertőzés jelenségét vizsgálják, azt találták, hogy huzamosabb ideig tartó, passzív panaszáradat hallgatása mérhetően emeli a stresszhormonszintet abban is, aki csak hallgatja a történetet.
A gond nem az, ha egy barát időnként kiönti a szívét, hanem az, amikor ez válik az egyetlen kommunikációs móddá, és sosem fordul a beszélgetés afelé, hogy veled mi van. Harminc felett ez különösen fárasztó, mert eddigre már megtanultuk, milyen az, amikor egy kapcsolat kétirányú.
Nem az számít, hányszor hallgattad meg a bajait, hanem hogy egyszer megkérdezte-e, neked hogy telt a napod.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
