A hála nem egyenlő az önfeladással
Gyerekként a szüleink a világ központjai, felnőttként viszont a hálánk könnyen átcsúszik egy fojtogató „tartozom” érzésbe. Sokáig észre sem vettem, mennyire ez irányítja a döntéseimet. Ha anyukámmal nem tudtunk dűlőre jutni, azonnal én akartam engedni a kompromisszum jegyében, vagy eleve fel sem hoztam az én verziómat. Gondolom, aligha volt tudomása a vívódásaimról.
Ha apukám váratlanul betoppant, félretettem mindent, mert féltem, hogy ha nem örülök eléggé, újra hónapokra eltűnik. Vagy csak simán megbántom…
És hát milyen gyerek az olyan, aki képes megbántani a saját apukáját?
A fordulópont akkor jött el, amikor rájöttem: a tisztelet és a szeretet sem azt jelenti, hogy mindig elérhető vagyok, és mindig engedek. Nem attól leszek „jó kislány”, hogy asszisztálok a kiszámíthatatlansághoz vagy feladom a saját igényeimet a béke kedvéért. Olvass még a témában
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
Ez a 3 csillagjegy engedi el legnehezebben a szerelmet
Hogyan ünnepled a saját sikereidet? Derítsd ki, mennyire tudsz örülni magadnak!
Mondjuk ki: a felnőttek sokszor hülyék – és ezért nem nevelem a lányom arra, hogy csak a kora miatt tiszteljen valakit
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
