Magány
Amiről senki nem szokott beszélni, pedig szerintem a legfontosabb, az a magány. Introvertáltként engem ez az elején nem zavart, élveztem az egyedüllétet, de mostanában már én is megérzem. Már nem tartom olyan jó mókának, hogy egyedül nézek szét egy városban és azt sem, hogy az időm nagy részében egyedül hajtom álomra a fejem egy századik hotelszobában.
Fúj
Összehányt ülés, összepiszkított vécé, ezek nem meglepő dolgok, de amit én a legjobban utálok az az, amikor az utas a gépen vágja a körmét. Bizonyos esetekben ráadásul a lábkörmét! Undorító dolog és sajnos nem ritka.
Olvass még a témában
Bejelentés
Amikor civilben utazom, nem azért jelzem köszönéskor a kollégáknak, hogy én is légiutaskísérő vagyok, hogy különleges elbánásban részesüljek (mint ahogy azt egyszer egy "kedves" utastársam megjegyezte), hanem mert tudatom velük, hogy ha vészhelyzet van, számíthatnak rám, mint extra segítség.
A cikk folytatódik, lapozz!