Pillanatok alatt képesek vagyunk ítéletet mondani valakiről, bár a meglátásaink nem mindig helytállók. Ha szerelmet és hosszú távú partnert keresünk, jobb, ha az alábbiakkal tisztában vagyunk.
Az első benyomást számtalan tényező befolyásolja. Olyan dolgoktól is függ, amelyre nincs ráhatásunk, olyan neurológiai folyamatok is befolyásolják, amelyeket nem is érthetünk. Mégis, ha jobban tisztában vagyunk azzal, mi alapján döntünk ilyenkor, talán van esélyünk arra, hogy megtaláljuk az igazit.
Tapasztalatok bizonyítják, hogy képesek vagyunk egy szempillantás alatt értékítéletet mondani, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez helyes. A környezetünk, a kultúra, amelyben nevelkedtünk, a személyiségünk, és azoknak az embereknek az érzelmei, akikkel naponta találkozunk, fontos alappillérei annak a meghatározásában, hogy hogyan ítélünk elsőre.
Mást gondolunk, mint amit érzünk
Egy másodperc tizedrésze alatt képesek vagyunk megítélni valakit, és csupán az arcának kinézete alapján az is eldől, hogy mennyire tartjuk vonzónak, megbízhatónak és dominánsnak. Pedig az első benyomás gyors és sekélyes.
„Ahhoz, hogy kiderüljön, vajon két ember valóban kedveli-e egymást, beszélgetniük kell. Az emberek nem tudják megjósolni, hogy összeillenek-e, ha nem beszélgetnek” – mondja Alexander Todorov a Princeton Egyetem akadémikusa.
A férfiak azt mondják, hogy számukra az intelligens nők a vonzók, de a valóságban egyáltalán nem az intelligens nőket választják – valószínűleg azért, mert ők is bizonytalanok a saját intelligenciájukkal kapcsolatban. Az is közrejátszhat ebben, hogy a preferenciáinkat hideg fejjel, racionálisan jelöljük meg, de amint aztán helyzetbe kerülünk, már kevésbé vagyunk higgadtak, és az érzelmeink vezérelnek. A valóságban olyasvalaki is erőteljes hatással lehet ránk, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy megérinthet bennünket.
„Számtalan olyan szituáció adódik a mindennapokban, amikor potenciális partnerünkkel találkozunk, de csupán pillanatokra. Ilyenkor nem mellékes, hogy helyesen ítéljük őt meg” – mondja Karen Wu, a Kaliforniai Egyetem professzora. „Lehet, hogy egy bárban találkozunk vele, a mozgólépcsőn, vagy egy értekezleten. Senki nem időmilliomos, hogy minden találkozásra órákat szánjon.”
A hangulat és a neveltetés vezérel
Laura Sels, a Leuven-i Egyetem professzora szerint általában minél pozitívabb beállítottságú valaki, annál nyitottabb, és az értékítéletei is a saját kedélyállapotától függenek.
„Ha épp rosszkedvű valaki, sokkal kritikusabban ítél meg másokat. Ez alapján pedig azt várnánk, hogy ha jókedvű az illető, boldoggá teszi, ha találkozik valakivel. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az érzelmeinket referenciapontként használjuk, és ha épp jókedvűek vagyunk, a felbukkanó potenciális partnert kontrasztba állítjuk ezzel az érzelemmel, és ezáltal az illetőt kevésbé találjuk pozitívnak az első benyomásunk alapján. A férfiak első benyomását pedig jobban meghatározza a negatív hangulat. Ők kivetítik a rossz érzéseiket az épp szembejövő potenciális partnerre is.”
Karen Wu a kulturális háttér meghatározó szerepére is felhívja a figyelmet.
„Nyugaton az emberek jobban vonzódnak a nárcisztikus személyiségű partnerhez. A partnerkeresés fő szempontja, hogy a másik extrovertált legyen és erős önbizalommal rendelkezzen.”
Wu az ázsiai-amerikai közösségek randizási szokásait tanulmányozva kimutatta, hogy minél fontosabb a közösségi lét az adott kultúrában, annál kevésbé értékelik az önérdekű partnert. „A nyugati kultúrák viszont épp az egyéni érdekeket képviselő partnereket díjazzák, nem a saját haszonra törő partnereket. A kedvesség ezért nagy valószínűséggel gyors sikert hoz az ázsiai-amerikai randizók körében.”
Az első benyomás legmeghatározóbb eleme a fizikai vonzalom. Ezt ismerve szinte csodával határos, hogy az emberek többsége megtalálja azt a partnert, aki ugyanúgy vonzódik hozzá, mint ő a másikhoz. Aztán az első beszélgetés, az általános hangulatot, a kulturális háttér mind szerepet játszik abban, hogy a partnerválasztás végül sikerrel jár-e.