Milyen környezetben szeretsz a leginkább írni?
Csendre, rendre és egyedüllétre van szükségem. Ezért itthon írok. Mindig van kedvenc helyem. Megfigyeltem már, hogy ha elkezdek írni egy történetet a kanapén, akkor azt ott is fejezem be, még akkor is, ha két hónapig tart. De írtam már a földön ülve és az ágyban is. Amikor viszont elakadok, menni kell! Olyankor fogom a kutyámat és sétálunk egyet. Általában az első tíz méter után megszületik a megoldás a fejemben, átlendülök a nehézségen, és alig várom, hogy újra a laptop előtt üljek.
Hogy érzed, melyik korosztályt szólítod meg a legkönnyebben?
Mivel oly sok évig voltam óvónő, az ovis gyerekeket kívülről-belülről ismerem. Ha új társaságban vagyok, és vannak ott gyerekek, mindig velük ismerkedek először össze, csak utánuk a szüleikkel, mert az nekem könnyebben megy. Tavaly januárban két napot a Sínai-félsziget sivatagában, egy beduin családdal töltöttem. Nem beszéltük egymás nyelvét, a szülők tették a dolgukat, a férfi tüzet rakott, éjszakai szállást készített, vízipipázott, az asszony főzött, kenyeret sütött, én pedig kívülállónak és feleslegesnek éreztem magam.
Így hát odaültem a gyerekek közé és megtanítottam nekik a kő-papír-olló egy másik változatát, a nyuszi-répa-puskát. Lett olyan hahotázás, hogy követték más szavak nélkül játszható játékok is. Még másnap reggel is azt játszottuk, közben pedig éreztem, hogy az anyukájuk is befogadott a köreibe engem. Az írásban is a kicsikkel való kapcsolódás megy a legkönnyebben. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
