Elevenítsük fel kicsit a múltat, így ha szeretnéd, kipróbálhatod az „ősi” reggelit, a kását. Ha most azt gondolod, hogy: „Ez tiszta őrület, hogy lenne nekem erre időm, meg különben is, még a hangzása is rémes, még hogy kása, na persze”. Akkor azt válaszolnám, hogy talán nem valami trendi kifejezés, de annál jobb tud lenni a valóságban. És te is tudod, hogy arra van időd, amire szakítasz. A táplálkozás az egyik legfontosabb feladatunk, szóval érdemes rá elegendő időt szánni. Hogyan? Egy kis furfanggal és előrelátó tervezéssel. Igyekszem rögvest néhány konkrét ötlettel is szolgálni ehhez, hogy segítselek elindulni a kásakészítés útján.
A változatosság megörvendeztet
Őseink idejében ez még természetes volt, hiszen azt fogyasztották, amit találtak. Ezért a kásáikat is magok szokatlanul bőséges keveréke alkotta. Ahogy növekedett a termesztés aránya, bekövetkezett a növények szelektálása, megnőtt a mennyisége egyik- másik gabonának és nemesített zöldségnek, közben egyre csökkent a felhasznált növények köre. Míg aztán eljutottunk oda, hogy a többezer ehető növény közül jószerivel csak néhány tucat kerül az asztalainkra. És ez még lehet, hogy optimista becslés volt. Az alapod tehát készülhet egyféle gabonából, de akkor jobban teszed, ha váltogatod, pl.: mindig az adott naphoz illőt fogyasztod. Ha szimpatikusabb számodra egy keverék, akkor arra figyelj, hogy ne csak azt a néhány evidens fajtát fogyaszd, hanem szerezz be az „elfeledettebbek” közül is, pl.: hajdinát, kölest, rozst, árpát, amarántot etc.
