A felnőttekhez képest a gyerekek kétszeres hátrányban vannak a stressz leküzdése terén. Még nem tudják szabályozni az érzelmeiket, és korlátozottabb lehetőségeik vannak környezetük megváltoztatására is. Még nincs módszerük a stressz levezetésére, ezt csak fokozatosan találják meg, a felnőtté válás során.
A problémák megközelítése
A felnőttek úgy küzdenek meg a problémákkal, hogy egyszerre kezelik a külső tényezőket és a saját, belső tényezőiket.
A pozitív gondolkodásúak a probléma megoldására összpontosítanak, több szempontból is megfigyelik és értékelik a helyzetet, szükség esetén segítséget kérnek másoktól.
A tűrőképességet a kora gyerekkori tapasztalatok határozzák meg.
A gyerekek hatékonyabban alakítják ki „harcmodorukat”, ha kisebb fokú stressz éri őket, amit még képesek kezelni.
A korai stressz
A stressz mechanizmusai hasonlóak az állatokéhoz.
Az emlősök is lassanként sajátítják el a stresszel való bánásmódot.
Az a kismajom, amelyet naponta egyszer egy órára elválasztanak az anyjától, jobban megtanulja kezelni a stresszt, és felnőttkorában kevésbé lesz szorongó, mint ha egyáltalán nem választották volna el tőle.
Ha viszont egy kismajom naponta három órát kénytelen külön tölteni az anyjától, akkor jobban ki van téve a stressz hatásának, így többet szorong és lassabban tanul.
Az anyaállat viselkedése is számottevő, miután visszakapja kicsinyét: ha csak egy óra hossza telt el, a távollétet nyalogatással hozza helyre, de ha három, akkor már közönyös a kölyke iránt.
Stresszválaszok
Ahogy a gyerekek fejlődnek, stratégiákat alakítanak ki a különféle helyzetekre, amelyek rájuk jellemzőek.
Az egyéni különbségek a vérmérséklettel függenek össze.
A korai életszakaszban ingerlékeny csecsemők érzékenyebben reagálhatnak a stresszre, mert nehezebben tudnak uralkodni önmagukon.
Ha a szülők túlságosan megkímélik érzékeny gyermeküket, akkor nem tudnak megfelelően kifejlődni bennük a küzdőstratégiák.
A legerősebb stresszválaszokat azok a gyerekek adják, akiknek kapcsolatai rendezetlenek, ahol a szülő agresszióval vagy kóros szorongással gyakran félelmet kelt a gyerekében.
A várandósság alatt
A stressz alapjaiban hat a fejlődő agyra.
Amikor az anya a várandósság ideje alatt stresszt vagy depressziót él át, a gyerek fokozott érzékenységet mutat gyakran még felnőttkorában is.
A nagyfokú stressznek kitett gyerekeknél fokozott kockázattal jelentkezhet az autizmus, a skizofrénia, a csökkent IQ-szint, a depresszió, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a kábítószer-függőség.
Pitypang és orchidea típusú gyerekek
A legtöbb gyerek pitypang természetű: elfogadható körülmények között szinte maguktól virulnak.
Bizonyos gének azonban, akárcsak a körülmények, sebezhetőbbé teszik a gyerekeket.
Az érzékenyebbek jobban érvényesülnek stabil támogató feltételek között, még ha a viszontagságos környezet jobban meg is viseli őket. Ők az orchidea típusúak.
A nehezen kezelhető vérmérséklet és a rideg gondozás sokszor bűnöző hajlamot és pszichiátriai problémákat eredményez.
Az orchidea természet mégis több változatot eredményezhet jó és rossz irányban, mint a pitypang.
Dicséret
Ha a felnőtt a legapróbb eredményt is dicshimnusszal üdvözli, ezt egy hatévesnél idősebb gyerek inkább megalázónak érzi, és alacsonynak tartja a felnőtt vele szemben támasztott elvárásait.
A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét, és olyasmire vonatkozik, amit a gyerek kontrollálni képes.
Például az, hogy a felnőtt okosnak tartja, még nem sok támpontot ad neki, és esetleg csökkenti a kitartását is.
Ha a felnőtt magas szintű, de megvalósítható elvárásokat fogalmaz meg, és melléjük még útmutatást is ad, olyan eszközzel ajándékozza meg a gyereket, amellyel valódi sikereket érhet el, és ezáltal önbizalmat szerezhet.
Dr. Sandra Aamodt és dr. Sam Wang: Üdvözöllek a gyereked agyában (Század Kiadó, 2012.) című könyve alapján készült cikkünk.
