„Amíg az én házamban laksz…”
Ez a mondat talán a legtöbbünk fülében ismerősen cseng. Gyerekként mindig azt éreztem mögötte: „nincs beleszólásom abba, ami történik velem”, hogy amit gondolok vagy érzek, az kevesebbet ér, mert felnőttként egyszerűen a szülőé az utolsó szó. (Egyébként ezt, ha akarnám se tudnám elsütni, annyira karakán és válaszkész a lányom az ilyen megnyilvánulásokra.)
Felnőttként én inkább abban hiszek, hogy a család egy közösség, amiben egymásért vagyunk. Nem hierarchia, hanem együttműködés. Amikor a lányommal beszélek, igyekszem úgy rávilágítani a dolgokra, hogy érezze: az ő döntéseinek is súlya van.
Szoktam neki mondani, hogy „azért is vigyázz mindenre, mert ha mi már nem leszünk, ez az egész csak a tiéd lesz”. Mivel ő szeret a saját holmijaira figyelni, ez valahogy mindig működik. Szóval úgy érzem, ugyanazt az értéket képviselem – csak nem hatalomból, hanem közösségből, szeretetből szólalok meg. Olvass még a témában
4 dolog, amire azért költök pénzt, hogy spóroljak
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
Ne csak a csillagokat nézd! Így derítem ki, milyen valójában a szállás – még nem ért csalódás
Ez mutatja nálad, ha elmúlt a szerelem a csillagjegyed szerint
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
