Vannak mondatok, amik gyerekként talán el sem hangzottak olyan sokszor, mégis beégtek. Nem feltétlenül a szüleimtől hallottam őket, hanem rokonoktól, tanároktól, más felnőttektől – de a hatásuk maradandó volt.
Évekbe telt megérteni, miért mondták, és talán még több időbe elfogadni, hogy bizonyos helyzetekben ők is csak a saját tehetetlenségüket próbálták meg leplezni velük. Ma már szülőként pontosan érzem, milyen könnyű elcsúszni egy-egy fáradt pillanatban, és mennyi elv tűnik el egyetlen feszült nap után. Mégis, vannak mondatok, amiket soha többé nem akarok továbbadni. Nem azért, mert hibáztatni akarom azokat, akik kimondták – hanem mert hiszem, hogy lehet máshogy is határt húzni, tanítani, szeretni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
