Akinek valaha is fájt a háta vagy a dereka, tudja mennyi gyötrelemmel jár ez és milyen alapvetően megváltoztatja az egész életminőséget. Nyilvánvalóan szeretnénk mielőbb szabadulni a fájdalomtól és feltárni a kiváltó okokat. Ez utóbbi nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.
Kétféle embertípus létezik: akinek még nem volt gerincproblémája és aki már ismeri ezt a semmihez sem hasonlítható fájdalmat. Az előző csoport tagjai szerencsések, a mozgásuk nem korlátozott, nem terheli meg őket egy egyszerűbb mozdulat – például egy kabát felvétele – és pszichésen sem merültek még ki a folytonos fájdalom miatt.
Ráadásul nem kell időt tölteniük azzal, hogy a megtalálják végre a fájdalom forrását, amely nem feltétlenül egy rossz mozdulat vagy egy könnyen diagnosztizálható testi elváltozás. A gerincproblémák többségének hátterében ugyanis szinte mindig összetett okokat kell keresnünk.
Lehetséges, hogy nem gerincsérülés és nem is szervi ok áll a háttérben, így a megoldást máshol találjuk. Ma már tudományosan is megalapozottan állítható, hogy a legtöbb betegség, így a gerincbántalmak kiváltója nem feltétlenül testi eredetű; a pszichés tényezők ugyanolyan meghatározóak lehetnek. Sőt előfordulhat, hogy a gerincbántalom hátterében egyáltalán nem is áll semmiféle szervi probléma, sokkal inkább pszichés.
A lelki tényezők szerepe
A hátfájdalom kialakulását számos lelki tényező előidézheti. A köznyelvi szólások is gyakorta vonnak párhuzamot a gerinc és a lelki egészség között: „derékba tört az élete” „teher nehezedik a vállaira” „tűri, hogy fát vágjanak a hátán” és még sorolhatnánk. Ezek a kifejezések jól mutatják, hogy az emberek már hosszú ideje felfedezték a kapcsolatot a gerinc állapota és lelki egészség között.
Gyakori jelenség a gyerekkori sérelmek cipelése. Ilyenkor a régmúlt terhei, a tisztázatlan helyzetek emlékei valódi teherként nehezednek a vállunkra. Úgy vonszoljuk őket magunkkal, mint egy csomagot. Amíg nem tudjuk feldolgozni ezeket a lelki terheket, esélyünk sem lesz a probléma tartós orvoslására.
A deréktáji gondok szimbolikus jelentéssel bírnak, utalhatnak arra, hogy a beteget rendszeresen megalázzák, meghajlásra kényszerítik.
A gerincsérv hátterében sokszor állhat egyfajta pszichés merevség, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás vagy a szükséges változás hiánya. Az önfejűség szintén előidézhet gerincproblémákat és sérvet, hiszen az alkalmazkodásra való képtelenség is merevvé tesz.
A stressz is rátesz egy lapáttal
A túlhajszoltság és a stressz hatásait sem lehet szó nélkül hagyni. A pihenés hiánya, a kimerültség és a folytonos készenléti állapot mind lelki problémákhoz vezet idővel, a lelki feszültség pedig a test szintjén is feszültséget generál. Megjelenik az izommerevség a nyak, hát területén, az állandó szorongás folytonos görcsben, feszültségben tartja az izmokat.
Aki nem tudja megoldani, elengedni a problémáit, az éppúgy képtelen lesz ellazítani az izmait.
Kezdetben talán fel sem tűnik, hogy indokolatlanul túlterheljük ezeket a területeket – a végtagok lazán tartására ösztönösen jobban figyelünk – idővel viszont a rengeteg feszültség fájdalomként mutatkozik meg. A fájdalom beszűkíti a mozgásteret és már nem is erőltetjük a mozgást sem, amely segítene javítani az állapotunkon: ördögi kör.
Látható tehát, hogy egy krízis, egy megoldatlan élethelyzet, a stressz és a vele járó lelki történések is vezethetnek tartós fizikai fájdalomhoz, amely végül a normál életvitelt is korlátozhatja.
Az orvos, gyógytornász segítségén túl épp ezért érdemes akár pszichológushoz fordulnunk, de legalábbis egy mély önelemzést tartani. Könnyen lehet, hogy a teherként ránk nehezedő gerincfájdalom nem a test üzenete, hanem a léleké.