Talán a fejlett, folyamatosan rohanó világ az oka, talán a hétköznapok, melyek bedarálják az embert, egy biztos, annyi inger ér minket manapság, hogy előfordul, hogy teljesen összezavarodunk mindentől, nem találjuk a helyünket a világban, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk egyszerre mindent kézben tartani.
Testünk minden nap rengeteg információt kap, amelyeket az öt érzékszervünk hangként, képkockákként, tapintásként, ízekként és illatokként fog fel. Ezek az információk tovább mennek az agyba és az idegrendszerbe, ahol feldolgozásra kerülnek, és így adunk ilyen-olyan reakciót rájuk. De néha a külvilág eseményei túl sokak egyszerre, ekkor pedig az ember túlstimuláltnak érezheti magát.
Ha a beérkező érzékszervi bemenet meghaladja azt, amit idegrendszerünk képes feldolgozni, az agy félreértelmezi a jeleket – egyfajta fenyegetésnek veszi. Ezáltal a helyzet túlzott izgatottságba, küzdelembe, menekülésbe vagy pillanatnyi lefagyásba csap át. Olvass még a témában
Nem vagy egyedül, ha teljesen kiborulsz, amikor mindkét gyerek hangosan üvölt otthon és mást akar, a férjed közben néz egy hangos videót az interneten, félig-meddig már érzed, ahogy szépen lassan odaég a pirítós a pirítósütőben, és közben látod, hogy a kutya megint behozta kintről a sarat. Teljesen normális, ha úgy érzed ilyenkor, teljesen besokallsz, képtelen vagy kezelni a helyzetet, és legszívesebben ordítva kiszaladnál a világból.
Közben pedig emészted magad, hogy a gyerekekhez ingerülten szóltál, rád vár még az összes házimunka és a vacsora készítés, és neked minden teendőd ellenére szinte semmihez sincs kedved. Nem vagy lusta vagy rossz ember, egyszerűen csak túlstimulált.
Mi okozza az érzékszervi túlterhelést?
Amint rengeteg inger ér bennünket, az idegrendszer igyekszik minimális tartalékokkal szabályozni magát. Ha pedig folyamatosan le van terhelve az agy, mindezt nagy volumenű ingerek kíséretében, az átmeneti túlstimulálás átalakulhat szorongássá, depresszióvá vagy még fokozottabb stresszé.
Az érzékszervi túlterhelés számos okból előfordulhat. Az idegrendszer rosszabbul dolgozza fel a sok bejövő információt, ha rossz a közérzetünk, éhesek vagy szomjasak vagyunk, nincs elég energiánk, fáradtak vagyunk vagy rosszul alszunk. Vannak olyan emberek, akik az alap ingerekre természetes módon érzékenyebbek, és az agyuk másképp veszi fel az érzékszervi információkat.
A túlstimuláltság érzését gyakran érezhetjük magunkon, ám fontos tudni, hogy ez egyáltalán nem egyenlő azzal, ha valaki lusta vagy kevesebb hajlandóságot mutat bizonyos dolgok elvégzésére.
Ha az idegrendszer ugyanis túlstimulált, az agy és a test túlélő vagy menekülő üzemmódba kerül, esetleg teljesen „lefagy”. Ekkor úgy érezzük, nem tudunk szinte semmit megcsinálni, probléma adódik a tiszta gondolkodással, elfáradunk, képtelenek vagyunk a soron következő tevékenységet megcsinálni és kötelezettségeinknek eleget tenni.
Egyszerűen leblokkolunk, és úgy érezzük, lefagytunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy lusták lennénk és nincs kedvünk megcsinálni valamit. Ilyenkor a túlstimuláltság következtében szorongunk, leblokkolunk, ingerlékennyé válunk, lezsibbadunk, nem tudunk koncentrálni és döntésképtelenné válhatunk.
