Péntek délután négy óra ötvenöt. Pontosan tudom az időt, mert azóta is figyelem az órát, amikor a gépem jobb alsó sarkában megjelenik egy új levél ikonja. A feladó: Eszter, az egyik kolléganőm a marketingcsapatból. A tárgy: „Sürgős, bocs!” Ilyenkor már tudom, mi következik.
Évek óta dolgozunk egy irodában, és Eszter kedves, okos, jó humorú ember, csak van egy szokása, amibe lassan belefáradtam. Mindig akkor küldi át a kéréseit, amikor már épp csukom a laptopot. Egy táblázatot kellene átnézni, egy szöveget lektorálni, egy prezentációt összerakni, és persze „csak öt perc az egész”. Csakhogy ez az öt perc rendszerint egyórás munkaidő-túllépést jelentett a számomra, miközben ő már a kabátját vette fel.
Sokáig nem szóltam semmit. Azt gondoltam, ez a munka természetes velejárója, és ha most nem csinálom meg, hétfőn úgyis engem fognak hibáztatni a csúszásért. Volt, hogy hazafelé a buszon csináltam a telefonomon egy táblázatot, mert otthon már vacsorát kellett volna főznöm. A férjem egyszer megjegyezte, hogy minden péntek este ugyanolyan feszült vagyok, mintha valami baj történt volna, pedig csak Eszter levele jött be újra. Olvass még a témában
Amikor végre meghúztam a határt
Péntek délután négy óra körül ismét megjelent Eszter az asztalom mellett. Megkérdezte, hogy ráérek-e gyorsan átnézni egy anyagot, mert fél ötkor el kell küldenie. Felnéztem a monitorról, és azt vettem észre, hogy a kezem már gépelés közben is ökölbe szorul egy kicsit, még mielőtt elolvasnám, mit akar.
Akkor mondtam ki először hangosan, amit addig csak magamban forgattam:
„Szívesen segítek, de mostantól csak akkor, ha legalább egy nappal korábban szólsz.”
Eszter meglepődött, talán kicsit meg is sértődött, mert gyorsan hozzátette, hogy ő is csak most kapta a feladatot a főnökétől, nem rajta múlik. Ezt megértettem, de nekem ekkor már nem az számított, hogy ki miatt csúszott el a feladat, hanem hogy ne az én szabadidőm bánja mások késlekedését. Megkérdeztem, mi történik, ha az anyag mégsem készül el fél ötre. Kiderült, hogy semmi különös: a főnöke hétfőn reggel is elfogadta volna. Eszter egyszerűen megszokta, hogy az utolsó pillanatban kapkod, és észre sem vette, hogy ezzel rendszeresen az én munkaidőmet is meghosszabbítja.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
