Úgy érzed, nincs ráhatásod azokra a dolgokra, amelyek veled történnek
A második minta az áldozatmentalitás, ami alatt természetesen nem azt értem, hogy ne lehetnének valódi sebek az életedben – mindenkinek vannak. A gond ott kezdődik, amikor minden jelenlegi nehézséget kizárólag múltbeli szereplőkhöz vagy körülményekhez kötsz, és közben észrevétlenül lemondasz a saját mozgásteredről.
Ha a történeted mindig arról szól, hogy mások hogyan rontották el az esélyeidet és tették tönkre az életedet, akkor a barátaid egy idő után tehetetlen nézőkké válnak melletted. Egy kapcsolatban jólesik az együttérzés, de hosszú távon arra is szükség van, hogy lásd: van ráhatásod arra, merre halad az életed és feltűnjön, hogy a barátaidnak is vannak gondjaik. Ez nem az optimista önámításról szól, hanem arról, hogy felismered a saját döntéseid súlyát.
Amikor valaki képes azt mondani, hogy „ez nem az én hibám volt, de az én dolgom, hogy mit kezdek vele”, azzal visszaveszi az erejét. Ez az erő vonzó a barátságokban is, mert nem lehúz, hanem közös növekedésre hív. Olvass még a témában
